Zoli:
Egy kis háttérinfó, hogy jutottunk is el idáig, hogy megyünk Ázsiába, kb. fél évre. Szóval az úgy volt, hogy Édesanyámmal, férjével Gyurival, és kedvesemmel Andival 3 évvel ezelőtt kitaláltuk, hogy évenként 1x jó lenne elutazni közösen valami melegebb éghajlatra, egyfajta „családösszetartó utazásként”, kifejezetten az otthoni nagy hideg időben (január). Mivel Thaiföld már réges-régen rajta volt mindannyiunk listáján, az lett az uticél. Első évben Phuket. Második évben pedig a sikerre való tekintettel Koh Samui, ami még Phuketnél is jobban tetszett mindannyiunknak. És ott Koh Samui-n született meg Andinak és Nekem az ötlet egy szép napfényes napon (nem is volt másmilyen…): „el kéne menni”...
Nem két hétre nyaralni, hanem hosszabb időre, és hátizsákkal. Onnantól dédelgettük az ötletet, álmodoztunk, számolgattunk, szomorkodtunk („ááá, ez úgyse fog menni, nem tudunk elszakadni a munkából, nem lesz rá pénzünk…”, stb., stb.). Viszont mivel Andi is és én is ebből a szempontból Kosok vagyunk, elkezdtünk mindent az Ötletünknek alárendelni. Aztán szinte sose alakultak úgy az események, ahogy terveztük, de nem hátráltunk meg. Sok szerencsével és végül némi szülői támogatással (amiért nem tudok elég hálás lenni) végül ezt a bejegyzést már Vietnamban, Saigonban írom egy hotelben, miközben Andi is írja a maga „bemutatkozó szövegét”…
A Terv: az, hogy igazából nincs. Na jó, azért van némi elképzelés, de csak azért, hogy aztán lehessen min változtatni. Ami biztos: három hét Vietnam, amiből két hét az éves „családösszetartó nyaralás”, azaz most még 4-en vagyunk itt: Andi, Anyum, Gyuri és Én. Most pár nap Saigon, aztán másfél hét Phan Thiet-en, egy nyaralóhelyen. Aztán január 17-én érzékeny búcsút veszünk egymástól, és Anyum+Gyuri mennek haza, Andi meg Én pedig felkapjuk a hátizsákjainkat (Nekem 17+9, Andinak 17+6 kiló), és elindulunk észak Vietnamba, Hanoi felé. Aztán január 25-én irány a reptér, onnan pedig Bangkok. Egy pár nap Bangkokban, kedvenc Thai barátunknál, Peach-nél. És január 29-én irány a sűrűje: New Delhi, India. És onnantól igazából már csak elképzeléseink vannak, hogy mi hogy lesz, mikor merre megyünk. Na jó, azért ami elég fixnek tűnik, hogy február 25-én Goa-n (közép-nyugat India) kéne, hogy legyünk, mert először is lesz ott egy telihold party, amire már kb. 15 éve vagyok kiváncsi, másrészről pedig ott fogunk találkozni két nagyon jó magyar barátunkkal, Flóval és Andival.
Amiket szeretnénk, hogy beleférjenek a kb. fél évbe (merthogy igazából a fél évet mi határoztuk meg, valójában semmi sem köt minket fixen, talán éppen csak az augusztus eleji Ozora Fesztivál otthon…) azok a következő országok: Vietnam, Thaiföld, India, Kambodzsa, Malajzia, Indonézia és a végén kakukktojásként Ausztrália. Aztán hogy mi lesz ebből, na azt majd meglátjuk, ismerjük már Ázsia stílusát, hogy minden máshogy alakul, mint ahogy azt tervezi az ember, és hogy mindig oda jut el az ember, ahova a legjobb…
Andi:
Az előzőekhez egyetértően bólogatni tudok. Ami az én részemről még érdekes részlet, hogy annyira beleszerettem Ázsiába és annyi mindent rendeltem én is alá ennek az utazásnak, hogy az eredeti tervemet, miszerint 2012 végéig még hajtom a multik malmára a vizet és csak aztán utazom, nem sikerült betartanom. És ennek még örülök is. 2012 elején felmondtam jól hangzó polgári létemmel, hátrahagyva mindent, ami biztonságot jelentett és arccal a másik irányba fordulva új élet után néztem. Minden megváltozott, kivéve a családom és párkapcsolatom maradt fix. Hálás vagyok a létükért és a támogatásukért.
Senki nem ígérte, hogy könnyű lesz és lám, nem is volt az új életet kezdeni Mindazt átléptem, amiben tapasztalataim vagy kapcsolatrendszerem, vagy a tanulmányaim vannak. Gondoltam teljen az utazásunkig hátralevő 10 hónap a kísérletezés jegyében. Imígyen lett. Kis hazánkban nem találtam munkát magamnak az első hónapokban, viszont májusban megragadtam egy lehetőséget és elutaztam Malajziában egy szigetre önkéntesként dolgozni (www.ecoteer.com), mint építésvezető. Három hónap alatt rengeteget tapasztaltam, csodálatos emberekkel találkoztam és gyönyörű helyeken jártam. Augusztusban hazaérve nem tudtam elfelejteni a környezetet és az embereket. Visszavágytam. Új lehetőséget kerestem, találtam. Miután a tenger mellett töltöttem 3 hónapot, így ellenpontként szerettem volna megtapasztalni az esőerdőben való létet. Októbertől december közepéig így Malajzia egyik mindentől távol lévő, érintetlen, szűz esőerdejében éltem, dolgoztam (www.earthlodgemalaysia.com). Emellett szerencsésen lehetőségem volt utazgatni is. Újra számos nemzetközi barátra, nagyon értékes kapcsolatokra leltem.
Sok évig volt bennem az igény, hogy másként utazhassak, mint az évi 23 napot ide-oda sakkozgatva, tervezgetve, de nem találtam meg rá a lehetőséget. Most eljött az idő és valóban sok mindent kellett ennek irányába állítanom és pár dologról, biztonságról, komfortról, sok egyéni érdekről lemondanom, de megérte. Életem eddigi egyik legkalandosabb és legboldogabb fél évét éltem meg. Ezúton is köszönöm mindenki támogatását, szeretetét és érdeklődését, ami sokszor adott erőt az otthon hiányának kezelésében, hisz nem mindig napfény és csillogás az élet, akkor sem ha az ember utazik
Három hetet töltöttem otthon Karácsonykor. Nagyon jó volt újra látni, megölelgetni mindenkit, aki fontos számomra és tudom, hogy szeretettel várnak haza később is.
Január 3 óta azonban újra úton vagyunk, más célokkal, más körülményekkel, más adottságokkal és most nem egyedül, ami biztosan más tapasztalatokat ad majd. Sikerült Ázsiára ráhangolódnom az elmúlt hónapokban, de tapasztalataim szerint mindig tartogat valami újat, meglepetést, akár ajándékot akár kihívást. A legtöbb amit tehetek, amire Ázsia masszívan tanít, hogy nyitottsággal elfogadom amit kapok és megyek az árral.
