Nagyon hosszú vonatút után megérkeztünk Goára. Az utazás úgy nézett ki, hogy Aurangabad-Mumbai 7 óra, majd Mumbaiban vártunk másfelet és húztunk tovább Goa-ra, zötykölődve 12 órán keresztül. Mindkét utunk AC alvóvonatos volt, pléddel, lepedővel, párnával és kedves szomszédokkal. Andi totál legyengült egészségileg, így szinte szünet nélkül végigaludta a cca 22 órát. Mivel immár több mint két hete ingadozott az egészségi állapota, abban maradtunk, hogy másnap mindenképpen elmegyünk dokihoz, és addig Goáról egy tapodtat sem mozdulunk amíg minden bajunkat ki nem heverjük.
A vonatunknak útközben valami baja esett, így lokál extra lassú sebességre tértünk át. Extra két órás késéssel este fél 10-re megérkeztünk Goára, Anjuna Beachre. Barátaink tanácsára a German Bakery nevű étteremben lepakoltunk és Zoli Gordonnal szálláskeresésbe fogott. Andi csak pislogott körbe a German Bakery-ben, mire két kedvenc DJ-nk (Tristan, Laughing Buddha) egyszer csak betoppant pont oda vacsizni. Erős kezdés Goa-n! Jó volt látni őket, de nem rohantunk oda fotózkodni, mivel az elmúlt pár hét élményei után nagyon érzékenyek lettünk a témára, azaz „a hello miszter, hello madam, one foto?” csesztetés végett empatikusságból nem ugrunk mi sem mások nyakára.
A szállást némi keresgélés után kipipáltuk, egy éjszakára jó lesz alapon, majd vissza a German Bakery-be, hogy végre nyugodtan megvacsorázhassunk. Kiadták a menüt, pár perc múlva rendeléskor közölték, hogy jaa, a konyha bezárt. A két fiú arca igen elnyúlt, és mivel eléggé a penge élén voltak az idegeink, Zoli „finom” ráhatással kinyittatta a konyhát. Úgyhogy lett vacsora, és egy-egy pohár sör a fiúknak, nem is kívánhattunk volna már ennél többet. Habár ez a gikszer normális esetben egyet jelentett volna azzal, hogy soha többé még csak a hely közelébe sem megyünk, valahogy úgy alakult, hogy másnap is ott kezdtük a napot, és észrevétlenül, de a kedvenc helyünkké vált Goa-n, mindenkinek bátran ajánljuk, ha Anjuna-ra tévedne. Ehhez nem csak a változatos étlap, de a színes lampionok, fetrengő bokszok, kendők, árnyas pihenők, ingyen internet, habos kávé, házi sütik és a kiváló zene is hozzá járult.
Sajnos másnap reggelre Andi annyira legyengült, hogy ő sehova nem tudott menni, így a doki jött házhoz némi keresgélés és telefonálgatás után. Egy szuri, 5 gyógyszer napi háromszor és hiphopp 4 nap múlva már jól is lett. Elmondása szerint soha életében nem volt ennyire beteg és gyenge. A dokitól tudjuk, hogy az ok bármi lehetett, azaz nem elkerülhető. Víz, étel, ital, higiénia, azaz inkább zéró higiénia, illetve a bolondos időjárás változás, hisz negyven éve nem volt ilyen szeszélyes az idő Indiában. Nappal hőség, éjjel hideg. Zoli nagyon türelmes, aggódó és segítőkész volt végig. Közben pedig Zoli is kigyógyult a náthából és visszaerősödött. Gyógyulásunkhoz kétségtelenül a tenger és napsütés is nagymértékben hozzájárult.
Goa-nak több partszakaszát jártuk végig. Robogóval. Anélkül kb. sehova nem jut az ember, mert meglepően nagy távolságok vannak, ehhez plusz még hozzájön az a meglepetés, hogy a taxi árak cca a háromszorosa az addig megszokottnak. Egy robogó 250-300 rúpia per nap, plusz üzemanyag, úgyhogy akár már egy szimpla taxiút alatt behozza a robogóbérlés az árát. Arról nem is beszélve, hogy hatalmas életérzés Goa-n robogózni, sokszor Gordonnal is együtt zötyögtünk az utakon. A motorozás szabadságélmény! Nincs vita. Ráadásul jóval kisebb a forgalom is, mint pl. New Delhiben vagy Mumbai-ban, ahol azért biztosan nem bérelnénk semmilyen közlekedési eszközt úgy, hogy mi vezessük, nincs az a pénz…
.
.
.
Röviden Goa története: a 60-as években amerikai hippik, miután Amerikában forró lett a lábuk alatt a talaj, elkezdték felfedezni a világot, és megtalálták maguknak ezt a remek adottságokkal rendelkező (meleg van, tenger van, olcsó, stb.) indiai megyét. Kis telepeket, kolóniákat hoztak itt létre, eléldegéltek boldogan, kevés pénzből. Aztán voltak, akik sokáig bírták, voltak akik egy idő után hazamentek, és hírét vitték annak a könnyed életnek, amit Goa-n élhet az ember. Ez egy idő után elindított egy hullámot a világot felfedezni akaró hátizsákosok között, és egyre többen választották Goa-t rövidebb – hosszabb időre. Egyre több bulit, partyt tartottak itt az itteniek, és valahogy az elektronikus zene is partot vetett, majd indulhatott világkörüli útjára, mint új zenei irányzat, aminek a neve goa trance lett. Mivel ez az irányzat valahogy az izraelieknek igazán feküdt, egyre több izraeli látogatott el Goa-ra és gyakorlatilag felvásárolták a környéket, és rengetegen le is telepedtek ide. Ez egy ideig rendben is volt, majd sajnos Goa is arra a sorsra jutott, mint rengeteg híres egzotikus hely: ellepték az orosz turisták. Márpedig ahol az orosz turisták megjelennek, ott kő kövön nem marad, mivel velük együtt jön az orosz maffia is. Goa-n is ez történt, gyakorlatilag fél Goa már az oroszok kezén van… Sajnos. És ez nem tesz jót a helynek, az egyszer biztos.
Otthoni barátoktól nagyon sok tippet kaptunk Goa-ról, hogy melyik az igazi, régi feelingű hely, ezekért nagyon nagyon hálás vagyunk, köszönjük! Ezen tanácsok alapján el is kezdtük felfedezni magunknak a környéket. Mivel az itt töltött 10 nap eseményei teljesen egybefolynak az emlékeinkben, most inkább tematikusan, helyszínekre bontva írjuk le az élményeinket, nem napok szerint.
Anjuna beach:
Ez a partszakasz volt annakidején a goa trance party szcéna egyik központja, mára kissé megkopott régi fénye. Ez többek között annak is köszönhető, hogy a helyi rendeletek megtiltották az este 10 óra utáni szabadtéri hangos zenét, ezzel gyakorlatilag majdnem lenullázták a híres/hírhedt tengerparti óriásbulikat. Azért nem eszik olyan forrón a kását, karácsony és szilveszter környékén kifejezetten elnéző a helyi karhatalom, és azért még főszezonon kívül is el lehet csípni egy-egy nappalból éjszakába nyúló homokban táncolást.
Maga a tengerpart indiai viszonylatban szép, homokos, csak kissé szemetes, kellemes bárokkal, éttermekkel, nem túl sok emberrel, remek fürdési lehetőséggel a tengerben, és még vízimentők is vannak. Elvileg mi már a főszezon végén voltunk ott, és ehhez képest is meglepően kevesen voltak a tengerparton, nagy örömünkre.
.
.
.
.
.
Gyakorlatilag végig Anjuna-ban szálltunk meg, először az Anjuna Beach Resortban, aminek saját medencéje is volt, majd később költségcsökkentés gyanánt átköltöztünk egy budget szállásra, az Albert’s Place-be. Előbbit nagyon tudjuk ajánlani, remek kertje van, csendes, békés, és ahogy írtuk, medencés. Tökéletes a kikapcsolódásra, ráadásul a tengerparttól is csak 5 perc sétára van.
.
.
Az Albert’s Place-t már annyira nem javasolnánk, bár egy eléggé új épület, takarítást viszont szerintünk sose látott, és ráadásul az egyik főút mellett fekszik, ami miatt egész este igen zajos. Az már csak hab volt a tortán, hogy az egyik ott lakó minden áldott reggel 7 óra körül elvégezte napi rutinját, ami önhánytatás volt meleg sós vízzel. Sajnos nem mindig sikerült neki könnyen meghánytatnia magát, aminek fél órás erőlködős, üvöltős hányni próbálás volt az eredménye rendszeresen. A végére már nekünk is felfordult a gyomrunk, már csak a hallgatásától is.
A legkedveltebb helyünk egyértelműen az anjunai German Bakery volt, szinte nem volt olyan nap, hogy ne ott kezdtünk volna egy reggelivel, ami sokszor egészen délig, egyig elhúzódott. Rendkívül kellemes hangulat, fetrengős ülőhelyek, remek chill-out zene, és óriási választék egészségesebbnél egészségesebb ételekkel. Számunkra mindentvivő volt, egyszer majd egy hasonló hangulatú helyet szeretnénk mi is létrehozni, már csak az országot kell megtalálni, mert az ötlet és a menü már kész van. :)
.
.
Közvetlenül a strand fölött, a parttal párhuzamosan futó shop és éttermi úton találtunk egy kifejezetten olcsó és nagyon jó ételeket felszolgáló kis családi éttermet, a Hippies bár mellett. A fish thali csak 70 rúpia volt (
Indiában nem nagyon ettünk húst. Az ok egyrészt rizikócsökkentés, másrészt az indiai konyha isteni vegetáriánus ételeket kínál, sokféle babot, zöldséges curryt, sajtos, joghurtos ételt. Egy idő után egyhangúvá tud válni amiatt, hogy római köményt és kardamont szinte mindenbe tesznek, de ha unjuk, akkor tibeti momo-val, szendviccsel vagy palacsintával lazítunk, hisz mindenhol van egyéb ázsiai és western food alternatíva is dögivel. Alapszabályunk ezzel kapcsolatban: ha valamit még leírni sem tudnak helyesen az étlapon, akkor azt nem kérünk. Eddigi kedvenceink: Sphugetti, scammed eggs (biztos sokat fizetsz érte, de nem kapsz semmit), a krumpli olaszos nevén: potatyo, és a híres homokboszorkányok, azaz Sand Witches. Ezeken túl még számos gyöngyszem van, ahogy a Welcome szót is ezer féle módon tudják leírni helytelenül. Ha már itt járunk, az indiai angol is fergeteges, zömmel értelmezhetetlen. Néhány alap kedvenceink: Zero helyett dzsiró (ezt se értettük elsőre), fish helyett fisz, sandwich helyett szájvíz…
A parton levő UV Bar-ban volt lehetőségünk kicsit belekóstolni a régi goa feeling-jébe egy jó kis buli keretében. Délelőtt 11 kor kezdődött a hepening, az egyik kedvenc DJ-nk pedig délután 2kor játszott (DJ Tristan). Az egész megmozdulás ingyenes volt, csak italt nem lehetett bevinni a pálmafás tánctérre kintről, azt bent kellett megvenni aranyáron. Mivel szabadtéri buliról van szó, gyakorlatilag be sem kellett menni a helyre, elég volt előtte kifeküdni a szabad strandra, és onnan is tökéletesen lehetett hallani a zenét, és azt ivott az ember, amit csak akart. Mi végigtáncoltuk DJ Tristan szettjét, aztán ki is mentünk megmártózni a tengerben, és utána pedig vacsorázni, de így is óriásit táncoltunk az alatt a két óra alatt. Nagyon vicces figurák vettek minket körül, voltak nagy raszta arcok, öreg hippik, goa freak-ek, és „egyszerű” turisták, tengerben tácoló-ugráló gyerkőcök. Hatalmas színes játszótér. Mindenki nagyon „easy going” volt, kifejezzen jó hangulatú volt az egész. Már ezért megérte Goa-ra mennünk, hogy a pálmafák alatt, homokban táncolhassunk kedvenc DJ-nk szettjére.
.
.
.
.
.
.
.
.
A buli esti részén varázsolt ez a kismuksó. Alchemist-nek hívták, és Magic Tequilákat gyártott. Jó drágán, viszont a marketingje remek volt...
Szintén a parton van a Shiva Valley szórakoztatási komplexum, ahol minden kedden bulit tartanak a szezonban (ennyit a szigorú este 10 órás zárásról). Egy kicsit mi is belekóstoltunk egyik este, de ez már nekünk túlságosan nagy volumenű volt, több ezer ember menetelt fel-alá, úgyhogy itt inkább csak topogtunk kicsit a homokban (Andi nyelvújítása szerint „medúzáztunk” :)), és mentünk is haza kipihenni az enyhe napszúrást, amit sikerült napközben összeszedni.
Szerdai bolhapiac. Ez is már egy őskövületi program Anjuna-n, annak idején a hippik kezdték el szerdánként árulgatni mindenféle cuccaikat, vagy kézműves tárgyaikat, hogy legyen pénzük tovább maradni Goa-n. Aztán nyílván ez is jól felfutott, és mostmár gyakorlatilag egy több ezer négyzetméteres területet ölel fel a piac, hippik már sehol, viszont csillió alibaba gatya, batik póló, tibeti ezüstékszerek és egyéb, legkevésbé sem kézműves, ellenben tömeggyártott gagyi található meg ott. Eleinte még izgalmas a sok termék és színes csecsebecse, aztán a 10. ugyanolyan bolt után már inkább menekülne az ember. Ettől függetlenül kötelező program Goa-n. Mi itt Andinak vettünk egy bokaláncot, meg pár lábujjgyűrűt szinte gombokért.
.
.
Martha’s place. A második szállásunkkal szemben (Alberto’s Place) van egy kis étterem, amit egy helyi család vezet a 70-es évektől fogva. Egyik reggel ott reggeliztünk, és Andi és Gordon nagy örömére volt bacon! Úgyhogy el is fogyasztottunk ott egy-egy óriási szalonnás rántottát. Korrekt kis hely, családias hangulat, viszont nem túl olcsó árak.
Agnelo’s place. A parton nem messze a nagyon gyenge ételfelhozatalú Hippies bártól található ez a kis étterem, ahol egész Goa-ban a legjobb vajas-fokhagymás halat ettük, saláta és sültkrumpli körettel, amihez pattintottunk egy jó sört is. Kedves kiszolgálás, jó angollal, OK árak, fantasztikus naplemente.
.
Happy Hour. Egy újabb tengerparti gyöngyszem, az anjunai part legdélibb csücskében, az utolsó étterem. A wc-hez fel kell mászni a dombon, így (férfiak esetében) pisilés közben is gyönyörű a kilátás a tengerpartra. És az édesszájúaknak kötelező megkóstolni a Hello to the Queen édességet, amitől garantáltan pár napra elmúlik a vágy bármilyen édes dolog iránt… :) (van benne fagyi, kekszdarabok, rengeteg csoki, banán, nem kicsit tömény)
Morjim beach. A „Fish curry place”, azaz A hely, amiről Zoli és Gordon ódákat zengett. A „Fish curry” kifejezetten Goa sajátosság, mivel India szárazföldi területein nem lehet friss halat enni. Mivel Andi a gyógyulása alatt nem ehetett ilyen ételt, viszont nagyon kíváncsi volt már rá, ezért a gyógyulása után kötelező programunk lett ellátogatni oda. Specialitásuk a szálkamentes hal curry, rizzsel. A helyre másodszor barátainkkal együtt mentünk (Zoli, Andi, Gordon, Fló, Putulka), ötből négyen ezt kértük. Sajnos ezúttal mindegyikőnknek megfájdult a gyomra a fish curry után. Ízre jó volt minden, frissességet illetően ezúttal valószínűleg pechünk volt. Egyébként Morjim beach a kis parti éttermek mellett a kite surf-ösök mekkája, ebből kifolyólag eléggé szeles.
.
Vagator. Anjuna-tól északra található ez a strand, korábban szintén a Goa party szcéna központja volt, mára már szinte teljesen lenullázódott. Magyar barátainkkal Flórával és Putulkával itt találkoztunk Goa-n először, nagy örömködések közepette. Így a szezon végén már itt is nagyon kevesen voltak, így gondtalanul lehetett fürdeni, sétálgatni anélkül, hogy embereket kellett volna kerülgetni. Azért kíváncsiak lennénk, hogy karácsony tájékán mennyire tömött is a strand.
.
.
.
.
Chapora. Vagatortól kicsit északra található ez az igazi hippi menedékhely. Gyakorlatilag a falu központja kb. 20-30 házból álló minimális autóforgalommal, és igazi elbújós, zegzugos beülős helyekkel. Ide kifejezetten azok jönnek enni-inni-lakni, akik el akarnak bújni a mainstream Goa közönségtől, de úgy, hogy azért gyorsan be is érjenek valamilyen nagyobb központba, ha szükség van rá. Sajnos viszonylag limitáltak itt a szálláslehetőségek, és mi már nem is találtunk normális szabad szobát, pedig szívesen odaköltöztünk volna pár napra. De így legalább van miért visszajönni Goa-ra… :)
Arambol beach. Szép partszakasz, kisebb fekete sziklás kiállásokkal, de az éttermek és a part hangulata mégsem túl egyedi. Első látogatásunkkor nagyon rossz étterembe nyúltunk bele, a hely nevére sem emlékszünk, de ehetetlen volt a kaja, figyelmetlen a kiszolgálás. Egyik legrosszabb élményünk.
Következő alkalommal viszont találtunk egy jó kis helyet a forró homokban, a neve Laughing Buddha volt. Fetrengős, chillezős, tengernézős hely, isteni friss gyümölcslevekkel és a legjobb lemon nanával (ez egyébként Goa-n kötelezően megkóstolandó ital, fantasztikusan frissítő).
.
.
.
.
.
.
.
.
Baga beach. Szinte véletlenül keveredtünk ide, amit legszívesebben ki is hagytunk volna. Egy az egyben Siófok, viszont teli orosz betintázott turistával. Minden épület étterem, bár vagy szálláshely. Villódzó fények, összemosodó szar zenék, gagyi Abba feldolgozás és diszkózene, persze mindenhol kareoke lehetőséggel. Az utcán tömeg és éjjel 11-kor dugó az utakon. Hatalmas döbbenet volt számunkra, és sajnos valószínűleg ennél már csak rosszabb lesz. Az ok amiért ide látogattunk, hogy Zoli egyik barátjával, Maya-val találkozzunk egy kis beszélgetésre. A lány cca 25 éve járja Indiát, hol rövidebb, hol hosszabb időkre. Az ő véleménye volt, hogy anno India olcsó volt, de piszkos, ellenben ma drága, de továbbra is piszkos. Mayával való beszélgetésünk viszont mély nyomot hagyott bennünk. Példaértékű lazasággal és rugalmassággal, lelkesedéssel él. Hawai gyökerekkel Californiában született lány, aki Indiában 12 évet élt Osho Asramában, majd többek között néhány évet Olaszországban élt, most pedig már pár éve Németország az otthona. Közben bejárta a világot megismerve kultúrákat, nézeteket. Egy energiafröccs ilyen emberekkel találkozni.
Mapusa. Az egyik központi kisvárosa Goa-nak. Koszos, piszkos, nagyon nyűzsgős, hangos. Semmi szépet nem sikerült benne találnunk.
Fort Aguada. Egyik nap láttunk egy csodálatos épületről egy cikket a helyi lapban és gondoltuk megnézzük. Organikus formák, hatalmas sellő szobor, egyedi hatalmas terek rendezvényekre, mindez egy tó partján pálmafákkal, színes virágokkal diszítve. Lélegzetelállító. Felpattantunk a motorjainkra Gordonnal és cca 1 óra utazás után megérkeztünk. Állításuk szerint ez Goa első igazi night bar-ja: LPK Waterfront Night Bar.
A kapuban az őr közölte velünk, hogy nem lehet bemenni, a hely este fél 9-kor nyit. Akkor már ugye kukkot sem látni a környezetből, szerettünk volna nappal körülnézni, ha már hirdetik. Sajnos az őrnek „megmonta’ a főni”, hogy nem lehet bemenni és punktum. Egy kedves emailben azért erről majd a főnőkség felé is megemlékeztünk, mert ilyen hozzáállással szerintünk nem lehet hosszú távon jó helyet üzemeltetni. De ez lehet, hogy csak a mi európai hozzáállásunk… :)
Így időnk annyi lett, mint a tenger, úgyhogy sarkonfordultunk és elbandáztunk a közeli Erődig. Már pár napja nem másztunk lépcsőket, így muszáj volt, de persze megérte. Gyönyörű kilátás az öbölre és mivel magaslaton voltunk végre volt lehetőségünk néhány papírrepülőt is kilőni. Sajnos a szelek nem kedveztek nekünk, a repülőink rövid zuhanásokat produkáltak csak.
.
.
Az út mentén az Erőd felé egy öbölből indulnak kis hajók delfint lesni a tengeren. Nekünk délután sürgős partizhatnékunk volt, de Gordon bevállalt egy utat. Azt mondta nagyon szép volt hajózni a tengeren, profi a szervezés, de sajnos a többi hajón kívül mást nem látott, delfint sem, pedig több mint egy órát hajóztak. Sajnos nincs delfin látási garancia, pénzt vissza nem adnak.
Arvalam vízesés. Egy teljes napos program keretében látogattuk meg a vízesést robogóval. Anjuna-ból kb. 1,5 óra az út. Érdemes nem délben utazni, mi természetesen akkor mentünk. Jó kis napszúrás lett a vége, ráadásul mivel február vége a száraz időszak vége is egyben, a vízesés már nagyon gyengén csordogált a mederbe, valószínűleg a monszun időszak alatt sokkal szebb és nagyobb a vízfolyás. Azért így is kellemes kis időt töltöttünk el itt, és természetesen megreptettünk pár papírrepülőt, biztos ami biztos.
.
.
.
.
Arpora, szombat esti piac. Ha az ember Goán van és épp szombat van, ez kötelező program. Igen, tömeg van, rengeteg áru, de a hely lüktetése, fényei különlegesek, izgalmasak. Rengeteg egyedi termék ruháktól az ékszerekig. Az egyedi, főleg import cuccot keményen meg kell fizetni, de itt van választék a szépből, persze azért a helyi, olcsó, tömegárú is jelen van gomb árakon. A piac este 6-tól éjfélig, 1-ig tart, ami idő pillanatok alatt eltelik a sok impulzustól. Mi talán a felét jártuk be, de közben vacsiztunk is egy jót. Zoli egy padthai-t, Andi egy olasz pizzát. A pizzás tányér zseniális volt: óriási falevelekből összevarrt, préselt tányér. Öröm ilyen környezetbarát megoldással találkozni.
