Langkawi. 104 szigetből álló szigetcsoport az Andaman tengeren, nem messze a Thai-Maláj határtól. Az 1900-as évek végéig a maláj néphiedelem azt tartotta, hogy egy elátkozott hely, de aztán itt is győzött a pénz, 1986-ban a maláj miniszterelnök elhatározta, hogy átok ide vagy oda, márpedig Langkawiból egy turisztikai központot csinál. És lőn. Mára Malajzia legkedveltebb turisztikai célpontja, mind a malájok, mind a külföldről Malajziába látogatók számára. Hogy sikerült ezt ilyen rövid idő alatt elérnie? Langkawi egyrészt tényleg gyönyörű szigetrendszer, vetekszik a legszebb thai szigetekkel, a szárazföldhöz is közel van, így komppal is könnyedén megközelíthető, a csodálatos tengerpartok mellett esőerdők és hegyek is megtalálhatóak rajta tökéletes kilátási lehetőségekkel. Ja igen, és „talán” az is hozzájárult a sikerességhez, hogy vámmentes övezetnek nyilvánították (duty free zone), így az egyébként kifejezetten magas maláj luxustermék adók (némely esetben 200%!!!) itt nem drágítják az alkoholos italok, luxusautók, cigaretták, stb. árait. Ez azért elég nagy csáberő… :) Egyben azért ez eléggé furcsa is, hiszen Malajzia muszlim ország, és a hithű muszlimok nemhogy nem ihatnak alkoholt, de még a kezükbe sem vehetik azt! Így gyakorlatilag a bárokban a felszolgálók valamint a közértesek többsége Langkawi-n nem maláj, hanem kínai, thai, indiai, stb., mivel az ő vallásuk nem tiltja az alkohollal való tevékenykedést. (Na persze azért a malájok között is vannak nem hithűek, akik azért nem vetik meg az alkoholt, egyre többen…)

Langkawi-ra hajóval lehet eljutni többek között Kuala Kedah kikötőjéből, egy 2 órás utazás keretében. Kényelmes, gyors a hajó, látszik, hogy ide azért nem csak a hátizsákosok járnak nyaralni, hanem a gazdagabb malájok és külföldiek is.

Langkawi-nak egyébként egy barna-fehér sas a jelképe, ami a szigeten kifejezetten elterjedt, gyakorlatilag szinte bármikor felnézve az égre, látni lehet minimum egy ilyen sast.

A sziget kikötőjéből fix áras taxikkal (!) lehet eljutni a kívánt strandra, mi a legkedveltebb Cenang beach-et vettük célba. Mivel Andi tavaly 2x is volt már itt, így a „szokásos” Rainbow Lodge-ban szálltunk meg. Kis hangulatos szálláshely, 5 percre a strandtól, ideális kiindulópont a sziget felfedezésére. Ráadásul a szállást vezetők nagyon jó fejek és rugalmasak, itt történt meg talán először az eddigi utazásunk során, hogy a késői kicsekkolás iránti érdeklődésünkre azt mondták, hogy nem számítanak fel se egy plusz teljes napot, de még csak egy felet sem, maradhatunk pár órával tovább a szobánkban. Ennek azért valószínűleg az is volt az oka, hogy mi már szezonon kívül érkeztünk, így voltak szabad szobáig mindvégig. Tőlük béreltük a robogónkat is, és az utsó nap kora délutánig használtuk, de azt sem számították fel (nem így Indiában, ahol kb 3 óra használatért is egész napot fizettünk).

.

.

.

.

.

.

.

Rainbow Lodge. Szuper szállás, nagyon hangulatos közösségi helyiséggel:

A szezon itt is, mint a thai szigetek nagy részén október és április között van, utána jönnek az esőzések. Nekünk még az első napon szerencsénk volt, gyönyörű napsütés fogadott minket. Kis tengerparti séta után gyors vacsi, és bizony azért realizálnunk kellett, hogy viszonylag drágák az ételek, és turisztikai központ ide vagy oda, még közel sem annyira tapasztaltak a vendéglátás területén, mint a thai-ok. Pl. Andi kért egy vegetáriánus levest menüről, amiben aztán csirkedarabokat talált, és mikor ezt megemlítettük, csak egy mosolygás, és egy „soooooorrrrryyyyy” volt a válasz, majd jobbra el. Van még mit tanulniuk…

Másnapra béreltünk egy robogót (szokás szerint), nekiindultunk a sziget másik végének kora reggel. 

A cél az egyik 5 csillagos szálloda volt, ahol Andi egyik tavaly megismert helyi ismerőse, Irshad Mobarak tartott egy úgynevezett „morning walk”-ot a szálloda érdeklődő vendégei számára. Irshad egy igazi „self-made” természetvédő, annakidején bankárként kezdte, majd mikor nyilvánvalóvá vált számára, hogy pontosan mi is folyik a bankok világában, inkább otthagyta az egész hóbelebancot. Néhány évnyi utazgatás és útkeresgélés után Langkawi szigetén kötött ki, ahol pedig különböző természethez kötődő szolgáltatást kezdett el nyújtani turistáknak (mangrove kajakozás, természetjáró séták szervezése, stb.) Alapított egy céget, www.junglewalla.com, melynek a túráit mára külföldi szakemberek, lapok is igen magasan értékelik. Irshad felkészült, profi és hétköznapi nyelven is érthető, hiteles előadásokat tart, jó humorral fűszerezve. Elképesztően lelkes a természet iránt, a 1,5 órás séta alatt többször az eksztázis határán járt, amikor meghallott egy szarvcsőrű madárhangot, vagy meglátott egy sast körözni a magasban. Nagyon inspiráló volt vele sétálni az esőerdőben, hallgatni azt a rengeteg információt, amit a természet világáról tud. Még az 5 csillagos Datai hotel vendégeit is magával tudta ragadni pillanatok alatt a lelkesedése. Ilyen embereknek kéne tanítani az iskolákban a biológiát és a földrajzot, biztos, hogy sokkal kevesebben szennyeznék a környezetet.

.

.

.

Ha már szóba került az 5 csillagos hotel. Az elmúlt 4 hónapban sok helyen jártunk, és volt szerencsénk csodálatos szállodákat látni (elsősorban kívülről, hiszen utazásunk során mi inkább a budget hotelekben szálltunk meg), de ez a Hotel Datai nagyjából egy szinttel magasabbra tette a lécet. A bejárat előtti magánúton és magánparkolóban S Class Hotel Datai Mercedes-ek, majd a szabadtéri lobbi, ahol két óriási és gyönyörű lófaragvány fogadja a kedves előkelő vendégeket. Minden kitűnő, természetes alapanyagokból, elsősorban fából készült, hibátlan, profi asztalosmunkák. Nemhogy Ázsiában, de még a világ más tájain sem láttunk még nagyon ilyet. A külső medencét egy csodálatos esőerdő veszi körül, a mellékhelyiség részben szintén szabadtéri, kis halastóval, tökéletes illatokkal, tisztasággal. „Természetesen” privát, hófehérhomokos parttal rendelkezik a szálloda, kizárólag a vendégei részére. Elképesztő. Mint ahogy az árai is. A legolcsóbb szoba szezonon kívül egy éjszakára 2.100 Ringit (~160.000 Ft), a legdrágább, különálló villa pedig 23.000 Ringit (~1.700.000 Ft). Nem rossz, ugye?

.

Nyálcsorgatva hagytuk el a szállodát, és mivel Irshad ugyanebben a szállodában aznap este is tartott egy természetsétát, nagy lelkesen egyből el is határoztuk, hogy azon is részt veszünk.

Utcai falatozó, helyieknek. Isteni roti canai-jal.

.

A kikötő. Szerény hajókkal.

Épp a választás közepén voltunk. Mindent befedtek a pártok zászlói...

Hogy addig is hasznosan kitöltsük az időnket, elmentünk Langkawi egyik legizgalmasabb látványosságához, a hegy tetején levő kilátóba vezető fülkés felvonóhoz. Nem olcsó mulatság (30 RM fejenként), de mindenképpen megéri. Két megállója van a felvonónak, már a középsőről is lenyűgöző a majdnem körpanoráma, viszont a tetőről konkrétan 360 fokos látvány tárult elénk. Tényleg nem mindennapi a látvány, körben csodálatos szigetek, azúrkék tenger, a szigeteken üdezöld esőerdők, dimbek-dombok. Egy teljes napot el lehetne odafent tölteni, ha nem sütné telibe a nap a kilátót, ezáltal akár 40-45 fokot is generálva a fejtetőre és a homlokra. Pillanatok alatt borítékolható a napszúrás.

.

.

.

.

.

Még robogóztunk egyet a szigeten, aztán estére visszamentünk a Hotel Datai-ba, és végigmentünk Irshaddal az esti természetsétán is. Lenyűgöző, hogy ugyanazt a környezetet (hiszen mind a reggeli, mind az esti séta a szálloda körül zajlott) a nap különböző szakaszában mennyire más-más élőlények veszik hatalmuk alá.

Az ott egy tarantula:

Este többek között volt szerencsénk egy „flying lemur”-t is látni, amiről megtudtuk Irshadtól, hogy az elmúlt néhány száz évben vagy 3x helyezték át más-más emlős főcsoportba, majd pár évvel ezelőtt egy komoly DNS elemzéssel zárták le végül a vitát: a flying lemur bizony a majomfélék családjába tartozik. Aztán egy fának a levelét is kiemelte Irshad, amely olyan erős dörzshatással rendelkezik, hogy a legjobb minőségre törekvő ékszerészek ezt használják a drágakő csiszoláshoz is, és jelentős mennyiségben exportálják erre a célra.

Végül pedig nagy szerencsénkre végre megtudtunk, hogy mi a túró ad ki Ázsiában minden reggel, de legfőképpen este olyan őrjítően hangos zajt, amelyik úgy hangzik, mintha hegesztenének. Cicada ("kabóca”) a neve ennek a rovafajtának, több verzió is létezik belőlük. Élettörténetük egyszerűen a születésről, utódlásról és halálról szól.  A pasi ezerrel kerepel, ami alapján a megfelelő nőstény megtalálja őt. A különböző fajták a nap eltérő szakában hangoskodnak és eltérő „énekkel”. A párok egybekelnek, majd a nőstény faüregekben vagy földben elhelyezi a tojásokat és elpusztul.

Megtudtuk még többek közt azt is, hogy egy pióca egy jó falatozás után 3 hónapig is eléldegél, illetve kiderült, hogy a gyíkok, hogyan is maradnak meg a különböző felületeken: speciális tapadó tappancsaik és a felület közt egy elektromágneses kapcsolat keletkezik molekuláris szinten a több millió apró szőrszálaknak köszönhetően. Nem semmi.  

Egyik este találkoztunk Oli-val is, akit Andi még tavaly ismert meg. Helyi arc, aki a Red Tomato étterem tulajdonosa német feleségével együtt. Egyedi hangulatú éttermet alakítottak ki, ami 12 éve működik már. Titka a western menüsor, mosolygós profi személyzet és lounge hangulat. Ritka az ilyen profi hely még Ázsiában...

.

Utolsó fél napunkon felmotoroztunk Gunug Raya csúcsára, ami a sziget legmagasabb pontja, gyönyörű kilátással. Andi tavaly napfelkeltét nézett onnan, ami beszámolója és akkori fotói alapján lenyűgöző volt. A Nap egyébként nagyon jó fej itt, nem kel túl korán, azaz fél 7-re elég kigurulni a partra, hegyre.

.

.

.

Késő délután újabb rutinos összepakolás után kicsit szomorkásan, de megint úton voltunk a komppal, vissza Penang felé.

.

.

.

Star Lodge a Muntri streeten volt ezúttal a szállásunk, Andi tavaly többször is megszállt ott. Nagyon furcsa és vicces figurák ideiglenes szálláshelye a világ minden pontjáról. Többek hónapokat is ott élnek, így volt, akit Andi már ismerősként köszönthetett. Gyors beköltözés után találkoztunk Andi egy malájziai-indiai barátjával, Raj-dzsal. Vacsiztunk a Gurney pláza előtti food-court-on, azaz utcai kajáldáknál. Rengeteg helyi és turista jön itt össze, köszönhetően a nagy étel és italválasztéknak. Kisrákos sült tészta és cucuk udang volt a választásunk. Utóbbi Andi kedvence, különböző sült falatkák egyvelege, mint rákos lepényke, sült tofu, halrúd, mindez zöldséggel és csípős mogyorószósszal.

.

Penang teli van művészi graffitikkel, lenyűgözőek:

Visszamentünk az éjszakai élet központjába a Chulia streetre és beültünk az utca legjobb bárjába egy sörre, a Bob Marley Reggie Klubba. A falon találtunk egy magyar feliratot is, amire válaszoltunk, illetve hagytunk egy mementót mi is másoknak. Ha megtaláljátok, szóljatok. :)

.

.

Vasárnap Raj-dzsal elmentünk a város tetején lévő hindu templomba (Arulmigu Balathandayuthapani Kovil templom), amely állítólag a legnagyobb Indián kívüli Hindu templom.

.

A repülő hajó... :) (na persze nem, csak nem látszik a tenger és az ég között a különbség)

.

.

Na, ez a nyugati észjárás számára nehezen értelmezhető: behajtani tilos a kijárat felé... :)

Kedvenc, nagyon találó kis tanmondatunk:

Úton lefele voltunk szemtanúi ennek az akciónak. A kígyó megpróbálta megfojtani a békát, a fejét már be is kapta. Aztán pár perc küzdelem után a béka nagy meglepetésünkre ki tudott szabadulni...

.

Este pedig újra buszra szálltunk és ripsz-ropsz 9 óra buszút és némi hajózás után már meg is érkeztünk a következő állomásra, Perhentian szigetére, ami egyike ázsia legszebb merülőhelyeinek, ahol nem mellesleg Andi tavaly három hónapot dolgozott önkéntesként, „construction leader” pozícióban. De ez már egy következő téma lesz…