Május 10-én hajnalban, egy kb 9 órás órás kimerítő buszút után megérkeztünk Kuala Lumpurba. Egy önkéntes projektben veszünk részt (Yellow House), ami célja egy lakóház vendégházzá való átalakítása. A házat az elmúlt években elsősorban indonéz vendégmunkások bérelték. Legutóbb pontosan 17-en. 6 szobában. Úgyhogy az állapotok ennek megfelelőek voltak a megérkezésünkkor, első asszociációs gondolatunk Andival a „buldózer” szó volt, vajon miért. A ház tulajdonosa (Shyam) egy leválasztott részében él a háznak, gyakorlatilag ő a „szomszédunk”. Habár ő egyedül lakik a házrészében, nála is hasonlóak a körülmények (a 3 vele élő kutya sem segít a tisztaság fenntartásában, az már egyszer biztos). A házat valamikor az ő apukája építette, és évek óta dédelgetett álma, hogy vendégházat nyisson. Mostanra sikerült egy minimál pénzmagot összeszednie és hozzá néhány lelkes ingyenmunkás önkéntest, köztük minket is.
A felújítandó HÁZ:
Mi úgy kerültünk a képbe, hogy az Ecoteer szervezet, ahol Andi tavaly önkénteskedett, beleszállt ebbe a projektbe, és mivel mi éppen errefelé utazgattunk, felkínálták nekünk is a lehetőséget, hogy napi 3x-i étkezésért és szállásért cserében dolgozzunk a házon.
Az étkezéseket a tulaj, Shyam biztosítja, szuperjól főz (95%-ban indiai ételeket, mivel ő is indiai...):
Örömmel mondtunk erre a felkérésre igent, egyrészt anyagi okokból (nem árt egy kis pénzmegtakarítás), másrészt nagyon izgalmasnak ígérkezett egy házat felújítani újrahasznosított dolgokból. Ekkor még nem tudtuk, mire vállalkoztunk… :)
Rajtunk kívül még 1 ausztrál pár és egy norvég srác jelentkezett önkéntesnek a munkára, így öten kezdtünk neki az első hétnek. Mindenekelőtt felmértük a körülményeket, amik bizony annál elkeserítőbbek voltak, minél jobban mélyültünk el a ház állapotában.
A kezdőcsapat: (balról - Sarah AU, Cam AU, Nurul MY, Andi HU, Shyam MY, Zoli HU, Dan UK/MY)
Elektromosság csak nyomokban volt található a házban (1-2 működő konnektor), teljesen gyufa az elektromos hálózat, a tető több helyen beázva, a falak lukasak, a csatornarendszer gyengenyomású és a csövek szinte minden illesztésnél eresztenek. Az udvar romokban teli szeméttel. De a legdurvább, hogy a termeszek nagyjából a fa alapokra épült ház kb. negyedét már meg is ették. Konkrétan pl. az egyik tetőtartó gerenda alját teljesen felzabálták, az csak szépen lóg a levegőben. A ház egyébként kb. 90 nm alapterületű, ebben jelenleg van egy nappali, nagy előtér, konyha, fürdő és 6 szoba.
Előtér + nappali:
Konyha. Nincsenek rá szavak.
Előtér:
Kert. Nyilván lebetonozva.
.
A ház előtere, az összeguberázott cuccokkal:
WC. Szerencsére nem "pottyantós", és még tartálya is van! Ritka... (zuhany viszont nem volt, azt nekünk kellett építeni)
Ezt a zuhanyt már mi szereltük fel gyorsban:
Ami még van, gigantikus méretű csótányok, patkányok, egerek, gekkók. Éljen! :)
Első blikkre a dózer látszott a legkézenfekvőbb megoldásnak. Másodikra is. De ez nem volt tárgyalási alap. Márpedig itt felújítás lesz, és kész! Rendelkezésre áll stabilan 5 fő, Zoli, Andi, Cam (AU), Sarah (AU), Simen (N). Időnként becsatlakozik a tulaj, Shyam és az ő asszisztense Nurul, plusz Dan, aki Andi ex főnöke az Ecoteer-nél. Sok pénzzel nyílván itt is csodát lehetne tenni, de a project rendelkezésére álló költségvetés durván limitált, gyakorlatilag inkább pénz nélkül kell (szarból) várat építenünk. A keretösszeg mindössze 800 ezer Ft-nak megfelelő összeg aminek a fele a festékpénz, a másik fele a minden más, közte a ránk szánt ételpénz is. Fizu az ugye nincs, mindenki baráti alapon jött segíteni. Ebből kifolyólag mindent újrahasznosítunk, ingyen megszerzünk, kikukázunk, ötletelünk, hogy hogy lehetne olcsóbban, környezetbarátabban. Jó kis brainstorming, különösen az "nyugati" agynak, ami ugye leginkább arra van ráállva, hogy "elromlik-kidobom-újat veszek"...
Minden reggel úgy kezdjük a napot a reggeli után, hogy egy széééép meeting keretében kiosztásra kerülnek az aznapi feladatok (ejj, de rég is voltak már meetingjeink), aztán a csapatok szépen nekiállnak megtenni amit csak lehet.
Eligazítás:
Napi teendők:
Dan, az Ecoteer vezetője is kiveszi a részét a munkából (olyan, mintha egy tömeggyilkos keverné éppen a mérget a következő áldozatainak... :))
Tervezésben a két "főnök", Shyam és Dan:
Eddig talán 1 nap sikerült teljesítenünk a tervet, az összes többi napon az volt jellemző, hogy belefogtunk a feladatba, és közben újabb és újabb problémák, parák merültek fel, amik hirtelen nagyobb prioritást kaptak, mint a tervben szereplők. Ilyen például a középső, a termeszek által félig felzabált fa főpillér, ami egyben a tetőtartó oszlop cseréje. Nem kis meló, hiszen gyakorlatilag alá kell dúcolni a házat, mielőtt kivesszük azt.
Simen (N) és az amatőr villanyszerelés:
Mivel a ház belsőhöz az anyagok nagy része még hiányzott az első napokon, így az udvaron kezdtük a munkát. Két zuhanykabin alapját kezdtük el megépíteni, illetve egymást váltva giga betonkalapáccsal vertük szét a betont, mert ugye füvet is szeretnénk majd telepíteni.
A külső zuhanykabinok készülő alapjai:
Teljesen általános dolog egyébként Ázsiában, hogy a telkeket szinte 100%-ban beépítik, illetve a külső véletlenül szabadon maradt részeket lebetonozzák. Szép kertet, élő növényeket (nem tévedés, hogy ezt külön kiemeljük, mert a művirág nagyon megy ám, élő elvétve található) nagyon kevés helyen lehet látni, talán csak a fullos gazdag negyedekben. Hát itt lesz fű.
A helyi "tüzép" telep, lassan már hazajárunk ide:
Zoli nagy kihívása az volt, hogy a szanaszét toldozott-foldozott tetőn beázás-tesztet kellett csinálnia, azaz felmászni a(z élet)veszélyes szerkezetre egy slaggal, végiglocsolni a tetőt és figyelni, hol folyik. A beazonosítás után pedig a lyukakat leszigetelni. Enyhe napszúrás és folyamatos félelemérzet mellett a feladatot sikeresen teljesítette is, sőt a nap végére már teljes nyugalommal és fütyörészve sétált fel alá. Pedig reggel még az „egyértelműen kizárt” volt a válasz arra, hogy felmenne-e a tetőre. Hiába, tologatjuk a határainkat. A tetőjavítás után lett volna egy újabb esőteszt, viszont a természet ajándékaként jött egy trópusi eső, ami alatt megbizonyosodhattunk arról, hogy Zoli jó munkát végzett, ugyanis megszűntek a beázások.
Andi eközben betonalapot ásott, szintezett és időnként betont vagy falat tört. Ez utóbbi nagyon hatékony stressz-menedzsment! Garantáltan ilyen munkák után az ember nem nyavalyog semmiért…
.
Még a szakadó eső sem lehet akadály:
Újabb ingyenes gubera szállítmány érkezett:
A beígért sittes konténer egy nap késéssel megérkezett, amit ripsz-ropsz meg is töltöttünk púposra, azt találgattuk, hogy vajon így el fogják-e vinni. Szerencsénkre a kikukázott cuccok egy kis részét a szomszédok elhordták, de így is maradt rendesen szemét. Egyébként Ázsiában valami elképesztően megy az újrahasznosítás. A szabály az, ha valamit kiraksz a ház elé, akkor az szabad préda mindenkinek, viheti aki csak akarja. Gyakorlatilag az emberek egymás kidobott cuccait vizslatják folyamatosan, és azonnal viszik is, ha valamit értékelhetőnek találnak. Így történt meg, hogy mi kitettünk a ház elé egy rakás számunkra használhatatlan faanyagot, amikre a szomszédunk azonnal lecsapott, és gyakorlatilag még aznap beépítették a házukba. Itt nincs kecmec, ha lassú vagy, lemaradsz!
.
.
A másik érdekes eset az volt, amikor a tulaj, Shyam arra kelt hajnal 4-kor, hogy valaki a ház előtt zajong. Kiment, és farkasszemet nézett egy helyi arccal, aki éppen a sitteskonténerünkben kereste a vasat fejlámpával. Shyam kérdezte tőle, hogy mi a túróért jön ilyen korán, mire a válasz az volt, hogy „Van egy másik ember, aki reggel 5-kor szokta végigjárni a környéket, így ha később jövök, addigra már elvisz minden értékeset”. Van itt kérem motiváció.
Egyébként az egész felújítás alatt nagyon hasznos készségekkel gazdagodtunk mindketten. Bár Andi eddig is kifejezetten erős volt a „Do It Yourself” dolgokban, itt az ausztrál project vezető, Cam, rengeteg új megoldást, módszert tudott mutatni neki is, amik a későbbiekben is nagyon hasznosak lehetnek akár egy saját ház építésénél is. Zoli meg, háááát, izééé, az elmúlt években leginkább a számítógép előtt végezte munkáját, kalapácsot, fúrót maximum akkor vett a kezébe, ha egy képet kellet feltenni a falra a lakásban. Így számára ez a felújítás egy elképesztően izgalmas és kihívásokkal teli project, gyakorlatilag minden nap rengeteg, számára vadonatúj eszközt használ és építési technikákat, trükköket sajátít el.
Ilyen például a körfűrész, a dekopír fűrész, a betonfúró, a pörölykalapács, és még sorolhatnánk. Egyik másik „játék” zseniális, elképesztően felgyorsítják a szerelési folyamatokat. Az egész építkezés egyébként leginkább egy építőtáborra emlékeztet. Szerencsére Cam elég jó építési tapasztalatokkal rendelkezik, így ő leginkább egyik helyszínről a másikra mászkál és segít mindenben, amiben kell, plusz tanácsokkal látja el a csapatot, hogy mit hogyan a legegyszerűbb vagy legpraktikusabb elvégezni. Ami "csöppet" nehezíti a munkát, hogy némelyik spéci eszköz vagy munkafolyamat nevét még magyarul sem tudjuk, nem hogy angolul, így azért sokszor percekbe telik, mire megértjük, hogy akkor most mivel mit is kéne és hogyan csinálni. :)
Zoli harcol az elemekkel:
.
A meló után a jól megérdemelt sör és egy peanut butter - jam kenyér:
Zoli és a DIY borotválkozás a szabadban:
Andi és a rendszeres látogatónk, Marshmallow:
Egyik fontos DIY melónk: az ágyunk elkészítése raklapokból és két használt ajtóból:
.
Fontos munkafolyamat: a napi meló után kötelező a takarítás, hiszen abban a térben élünk, amit újraépítünk:
... és egy újabb "kötelező" program: minden délután jön a kismotoros "cendol"-os árus. A cendol egy édesség, ami összetört jégből, barnacukor szirupból, babból és kukoricából áll. Zseniális találmány a 35 fokban...
Mi csupán május 26-ig tudunk maradni, hisz sürgős továbbutazási kötelezettségeinknek kell eleget tennünk. A projekt azzal együtt, hogy a betervezett 4 hét munka és csekély büdzsé mellett lehetetlennek tűnik, pozitív oldalról megragadva, bármit is teszünk, azzal már csak jobb lehet a helyzet. Sajnos borítékolható, hogy mi a végeredményt már nem fogjuk látni.
Esti 21. századi csendélet:
Az első hét eredménye (hétfő reggeltől szombat estig, vasárnap szabadnap) eléggé elkeserítő volt, gyakorlatilag bármihez nyúltunk, csak újabb problémát hozott elő. A második héten remélhetőleg már nem csak rombolni, hanem építeni is fogunk tudni. Ami még nagyon fontos Ázsiával kapcsolatban, hogy semmit, de semmit nem szabad európai szemmel nézni, mert hamar beleőrül az ember. Konkrétan itt az építkezésnél durván szembesültünk az európai és az ázsiai minőségbiztosítás közötti óriási szakadékokkal. Ami itt még "óóó, ez szuper", azt mi elsőre a "borzasztó, lehetetlen, elképzelhetetlen" kategóriába tennénk... Úgyhogy el is neveztük az itteni minőségbiztosítást ISO Ázsiának: bármikor valami számunkra döbbenetes dolgot látunk, egymásra nézünk, és csak annyit mondunk: "hja, ISO Ázsia...".
(hamarosan folyt. köv. a második résszel)
