VIETNAM
A&Z: Először is néhány alapadat Vietnamról. Az ország összlakossága 86 mió, ebből Saigon: 9 mio, Hanoi: 7 mió. Átlagéletkor 26 év, ami alapján igen fiatalnak számít az ország, írástudók aránya 93%. Nagyon összetartó nép, az individualizmust nem tartják sokra, de mélyen hisznek a közösség erejében.
Robogóval utazik az ország, csak Saigonban 6 mio robogós van. A mondás szerint, ha robogód van, egy barátnőd van, ha autód vagy nagy motorod is, akkor már kettő barátnőd van.
A fehér arany, azaz a „rizs” (com) szó egyet jelent az „evés” szóval, ami mutatja, hogy a rizs mennyire fontos alapanyag a konyhájukban, ahogy egész Ázsiában. Vietnam déli részén a Mekong régiójában a rizst évente három alkalommal szüretelik, közép-Vietnamban, kétszer, északon és a hegyvidékeken pedig egyszer,
Vietnam feketebors és kesudió exportból világelső, kávéból pedig Brazília után a második a ranglétrán (ez utóbbit sose mondtuk volna meg). A gazdaság évente 6%-kal növekszik. Ma is kommunista ország, bár a tervgazdaságból piacgazdaságra álltak át, azóta az ország töretlenül fejlődik.
Vallásukról kérdezve őket a válasz az volt, hogy számok alapján zömmel buddhista, néhány% keresztény,csak 1% muszlim. Hitüket erősen befolyásolja a konfucianizmus, taoizmus.
Vietnami háború napi téma, de a „borítsunk fátylat a múltra” hozzáállással kezelik, azaz történelmük része, ugyanakkor nem keseregnek rajta, továbblépnek.
Az ételekről annyit, hogy mikor kérdezősködtünk ismerősöktől igen megoszlottak a vélemények. Mi sok szépséget, ízletes ételeket találtunk. Az illatos fűszernövényeket zöldségként, köretként fogyasztják. Bazsalikom, menta, koriander, zöldhagyma, vizitorma minden étkezéskor frissen kerül asz asztalra. Citromfű, chili és bors szintén elengedhetetlen kelléke az ételeknek. Zöldcitrom, chilis só, illetve fekete borsos só, frissen készített szószok és szójaszósz szintén jár az ételekhez. Minden ízletes, friss, könnyű. Vizispenót (morning glory), ami nekünk thaiföldi utazásaink óta nagy kedvencünk, itt is mindenhol rendelhető, és óriási a kínálat kagylókból, tengeri csodákból, zöldségekből, friss gyümölcsökből.
Édességeknek szintén a rizs az alapja, de desszertként fogyasztják a kukoricát, babokat, szezámmagot, lótuszmagot, kókusztejet. Ízesített ragacsos rizs, illetve gyömbérsziruppal vagy kókusztejjel tálalt vörös bab, zselék és rizsgolyók a jellemzőek. Pandan levelet előszeretettel használják itt is színezésre és ízesítésre, mint Malajziában. Ettől élénk zöld és üde ízű lesz a desszert.
Üdítőkből a nálunk megszokottak minden elérhetőek, de isteni friss gyümölcsleveket, cukornádat, finom teákat lehet kapni. Teából a jázmin és lótusz a legkedveltebb. A Mekong régiójában rengeteg finomságot készítenek rizsből, longan mézből, mogyoróból.
A vietnamiakra is jellemző a fülig szaladó mosoly és hogy mindent könnyedén, vidáman fognak fel, a balszerencsétől a hétköznapi gondokig, mindenen és magukon is tudnak nevetni. Szeretik és értékelik a giccset, előszeretettel használják a színeket, kedvesek, előzékenyek. Tapasztalataink alapján pl. Malajziával összevetve jóval rendszeretőbbek, rendszerezettebbek. Ha szegénység is van, látható a törekvésük, hogy változtassanak a helyzeten és ügyeskednek az előrejutás érdekében. Kemény munkabíró nép, de nincs rohanás, levegőben vágható stressz.
Andi: Most kicsit felakasztom a fogasra a fekete keretes okos-szemüveges dokumentáló stílust. Vietnammal kapcsolatban előzetesen nem voltak elvárásaim. Eddig vegyes élményekkel gazdagodtam, összességében pozitív, de vannak még emésztendő források. A békésen utcán-alvás intézményére irigy barátsággal nézek, kedves a dallamos hello megszólításuk és csápláshoz hasonló integetésük, amivel magukra és portékájukra hívják fel a figyelmet. Ugyanakkor a szó szerinti TÖMEG-közlekedés tolerálása még hangos sóhajtozással, esetenként jajveszékeléssel, tág pupilla meresztegetéssel és intenzív karmaégetéssel megy. Döbbenetes mennyire más szinten van a félelemérzetük, mint nekünk és milyen pici a személyes terük. Nagyon sűrűn és nagyon gyorsan közlekednek, mégis nagyon figyelmesen és kisimultan. Egyetlen eszközük, nem ám a fék, hanem a duda. Meglepő, de egy balesetet de még koccanást sem láttunk. Utcai vita, középső ujj hajlítgatás, csúnya nézés nyomokban sem lelhető fel, ellenben fültől fülig érő mosoly, kedves gesztusok annál inkább.
Kajálásainkról annyit, hogy jellemzően amint meglátjuk az étlapot a Maslow piramis alját kapargatjuk és egy komplett afrikai falunak elegendő kaját rendelünk négyen minden étkezéskor, amit tisztelettel be is tolunk az utolsó falatig, a processzt elismerő bólogatásokkal kísérve. Szóval jófajta. Ittunk jó helyi söröket, rizspálinkát, amit a hazai jóságokkal egy napon sem lehet emlegetni, persze mondom én, a hű híve és rajongója a magyar pálinkának.
Saigonban a szállásunk kényelmes volt, leszámítva hogy a hűtő a nyálelszívótól a kávédarálóig minden hangszínt produkált, elsősorban éjjel. A város nekem túl intenzív volt a magas, de csúnya épületeivel, tömeggel és végtelen duda-koncerttel. Örömmel tapasztaltam viszont - ami ázsiában nagyvárosokban is ritka - hogy az utcákat folyamatosan tisztítják, a kukákat mossák, söprögetnek,szemétszednek takarítanak. Vidéken már kevésbé jellemző, de a házak környéke ott is többnyire rendben van. Saigonban 3 éjszakát töltöttünk, ami a városi sétákra, akklimatizálódásra és egy teljes napos mekong-delta hajókirándulásra volt elegendő. Ott sok sok helyi finomságot kóstoltunk illetve jellegzetes kézműves termékeket láttunk.
Második állomás Phan Thiet, ami Saigontól 200 km.Szállásunk brutáljó, eddig látott legszebb kerttel, legjobb büféreggelivel. Nem utolsósorban a tengerparton, ahol a napot homokban futással majd medencében vagy tengerben úszással kezdjük. Jó az élet, hejj! Délutánonként joga óra van, amire Zolival beneveztünk. Hát az oktató vietnámi angolságán én szétröhögtem magam, így azért nehéz volt zennek maradni. a 60 percből az 50. perc környékén kezdtük sejteni, hogy a "kibri" talán azt jelenti, hogy "keep breathing", azaz lélegezz, de az is lehet, hogy "keep it" azaz tartsd ki a mozdulatot. Mindegy, ma megnézzük újra.
Az elkövetkező napokra a terv, hogy nincs terv, amiben már szuperjó vagyok. Azért nem ülünk tétlenül, hisz Zolinak még dolgoznivalója is van, én meg cikket írok és szerkesztem az eddig néhányszázra tehető fotóimat. Combos lesz így a fél év dokumentálása, ha nem fogom vissza magam és napi kétszáz fotót lövök el, de sebaj, csak ti bírjátok majd követni.
Zoli: Lássuk csak, Vietnam. Igazából valami olyasmire számítottam, mint Thaiföld, csak nagyobb szegénységgel. Ez részint be is jött, viszont Saigon meglepett a giga felhőkarcolóival, nagy plázáival, Gucci, Luis Vuitton boltjaival. Ami szintén meglepett, az a sok mosoly. Thaiföldön már megszokott számunkra (hiszen mi vagyunk itt Mr. és Ms. Money, akitől a pénz jön!), itt viszont még őszintébbnek tűnik. Látszik, hogy az ország arra a növekedési ütemre állt be, mint Thaiföld, de még nem „kurvultak” el teljesen a pénz istenének (ugye Thaiföldet sokan „Ázsia kurvájának” emlegetik). Ez azért valószínűleg annak is köszönhető, hogy azért állítólag mégiscsak kommunizmus van itt, vagy mi a szösz (ájfón, samsung és egyéb LCD gigaplakátokkal, strange...)
Amin igazán meglepődtem, az a közlekedés, amiről már Andi is beszámolt. Indiában még nem voltam (az majd január végén jön), úgyhogy leginkább a Thaiföldi közlekedéshez hasonlítva is ultrabrutál. Mint egy közlekedéselemző mérnök próbáltam az elmúlt napokban rájönni a szabályokra, pl. hogy mikor kinek van elsőbbsége. Sok gyakorlati tapasztalat és néhány rémült rohanós utcaátszelés után kijelenthetem a következő alapszabályt: ha nagyobb vagy, annál több az elsőbbséged. Mint egy jó kártyajáték: a puhatestű gyalogost üti a kisrobogó, a kisrobogóst a nagymotoros, a nagymotorost az autós, az autóst a kisbuszos, a kisbuszost a teherautó, a teherautót a kamion meg a nagybusz. Viszont úgy néz ki, hogy sajnálatos módon az egyenletben benne maradt egy döntetlen: a kamion és a nagybusz között leginkább a sofőrök vagánysága dönti el, ki az erősebb. A buszon ülők nagy bánatára, és halálfélelmére. Mindenesetre a duda egy elég jó kis eszköz annak jelzésére, hogy éppen ki a nagyobb, ki gondolja magát erősebbnek. Ez a sétáló gyalogosokat rendszeresen sokként éri, amikor békésen sétálva 100-zal elzúg mellettük egy kamion/busz, de még előtte nyom egy keményet a hajókürttel: ha egyébként a gyalogos nem akart volna a gépjármű elé vetődni, a kürt után ezt egy nagy ösztönös ugrással jó eséllyel megteheti az ijedségtől. Brutál.
A Saigon és a
Most Phant Thiet-en pihenünk, ami egy kb. 10-15 éve fejlődésnek indult nyaralóhely, nem kicsit teli orosz turistákkal (kisebb bánatunkra). Tökéletes helyszín a lazulásra, mielőtt nekiindulunk a valóban hátizsákos útnak. Itt kiváló körülmények között tudjuk megtervezni, hogy január 17-én hogyan jutunk el Hanoi-ba, útközben miket nézünk meg, és hogy Indiában merre indulunk, mik legyenek az első hetek úti céljai. Folyt. köv.!
