ANDI:

15-én, kedd reggel főzőiskolába mentem. Négyen voltunk az aznapi csoportban. Egy skót 50+os pár (a fiuk kite oktató, azért nyaralnak itt, nem rossz), egy belga srác, egy cseh nő és én. Az oktató Han, helyi leányzó lelkesen, kisbéka mosollyal, tündéri angollal. A kiejtésre azért kellett koncentrálni, hogy lejöjjön mi is van. Á vi ti ju há tu kuk be szu. (Azaz jól megtanítja nekünk hogy is főzzünk marhalevest.) A kaja piacon kezdtünk. Imádtam! A helyiek járnak oda, zöldségtől, húson át, műanyag kosárig, gyerekruháig minden van. Színes, fergeteg az egész. Régi NDK piac avagy jókicsioccsókínaipiac hangulatot keltő miliő. Nem vagyok magasnövésű, de szinte törpejárásban gyalogoltam végig, hogy mégse a fejemmel portöröljem az árnyékoló fóliát, már ahol volt. Kóstoltunk ezt-azt. Vietnámi rákos palacsintát, amit később mi is elkészítettünk kis vas tálkában, ettünk rizslisztes piskótát, ittunk isteni cukornádlevet. Bizarr halványzöld színű, de én nagyon szeretem. A többiek kóstoltak jack fruit-ot is, de azt kihagytam, mert jól tudom milyen. Nem nekem szánta a természet. Annyira talán mégsem rossz, de vetekszik a duriánnal. Kissé begyűrődik tőle az ember arca.

Piacolás után sipirc vissza főzni. Marhahúslevest csináltunk, aminek a különlegessége, hogy fahéj, gyömbér és csillagánizs is fő a marhacsont mellett, ettől pikáns, egyedi íze lesz és rizstésztával, borssal, chilivel, zöld fűszerlevelekkel fogyasztottuk. Csináltunk még friss disznóhúsos tavaszi tekercset és ananászban tálalt mangós ráksalit. Nagyon élveztem, mind a főzést, mind a közösségi élményt a többiekkel.

Annyira belejöttem a piacolásban, hogy szerda reggelre kitaláltam, hogy a helyi halász-kikötőbe – cca 9 km innen – szeretnék napfelkeltét fotózni majd fél 7 körül megnézni a befutó halászhajókat. Zoli is csatlakozott, aminek nagyon örültem, hogy ilyenben is partner. A taxis egy mukkot sem értett abból mit akarunk, de kézzel lábbal elhadonásztuk a hajó, hal, enni nemzetközi jeleit és kitett bennünket az út szélén. Onnan már csak két kilométert kellett legyalogolnunk a kikötőig, ahova akár kocsival is le lehet volna menni, de sebaj. Sétálni jó, reggel ötkor. Megérte, én még ilyet még nem pipáltam! Kis tömeg gyűlt oda már fél hatra – igen mi hősök is ott voltunk már akkor – majd szépen vártak. Amint befutott egy hajó, mint egy tyúkudvaron úgy ment a kiabálás, lökdösődés, vita, harsány nevetés, üzletelés, meg ami a csövön kifért. Vidám színes kicsi és nagy hajók, csónakok, kosarasok, fukszos burzsuj éttermesek, bringások, robogósok, gyalogosok, éhezők, rokkantak, gyerekek, öregek, a város apraja nagyja összesereglett és mind beszélt és mind sietett. Két órácskát elfigyelgettük ezt a furcsa bolygót, ellőttem cca. 400 fényképet, majd hazazúztunk.

Pár napja erős a szél, így űberprofi kite-osokat lehet látni és fotózni. Ellőttem egy újabb tekercset. :)

Vacsora előtt elmentük egy lazító masszázsra, én forrókövesre, Zoliék vietnamira. Majd végül megültük az utsó vacsoránkat Mui Ne-ben, négyen, Marcsi, Gyuri, Zoli, Andi. Elfogyott egy lobster, egy hal, zöldségek, rákok, sörök, vodkák, stb. Kicsengettünk másfél millió helyi zsét (durván 2 nullát kell levenni az összegből, hogy Ft-ot kapj) majd séta haza. Itt így megy.  

Ezúton is nagy hálával köszönjük Marcsinak, hogy ezt megtehettük és a családösszetartó nyaralásunk ismét szuperjól sikerült! Jan 17-től komolyan leszűkítjük a nadrágszíjat…

Most pedig beszéljenek a képek.  

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.