Bali. „Az Istenek szigete”. „Az álmok szigete”. Csöpögős, túlzónak tűnő leírások. Aztán megérkezel, kicsit kipihened az utazást, körülnézel, és rájössz, hogy hát ja, nincsenek is ezek az áradozások olyan távol a valóságtól… A vicces, hogy sokan azt nem tudják megmondani, hogy Indonézia hol van, de Balit már kenik vágják, az Eat Pray Love mozifilm, vagy épp romantikus tengerparti esküvőkről fotók, stb. miatt. Jaaa, hogy Bali Indonézia egyik szigete? :)

Ami többek között mégis nagymértékben megkülönbözteti Balit Indonéziától, az az ott élők vallása. Ugyanis Indonézia a világ legnagyobb muszlim országa, Bali lakosainak 85%-a viszont balinéz hindu. És ez bizony nagy különbség a szabályokban, az emberek viselkedésében, a mindennapi vallási ceremóniákban Indonézia muszlim lakta részei és Bali között.

A balinéz hindu pedig egy nagyon érdekes, látványos és szeretnivaló vallási mixtúra. Van benne egy rakás indiai eredetű hindu, és egy adag ősi animizmus, azaz a természet Istenként való tisztelete. Ebből adódóan rendkívül szertartásosak, ráadásul ezek a szertartások (pl. a temetés, vagyis a halottégetés, a reggeli áldások, stb.) szinte kivétel nélkül kifejezetten látványosak és élményteliek.

.

Essen pár szó a számokról is. Indonézia lakossága 240 millió, Balin kb 4 millióan élnek. A mérete 5.600 km2, így a népsűrűség bizony jó magas, ~560 fő/km2 (Indonéziáé olyan 120, Magyarországé pedig 108…)! 17 ezer kisebb nagyobb szigetből álló ország, melyek közül a legnagyobbak Szumátra, Jáva, Borneo. Méretben Bali a kanyarban sincs.

Nem mellékesen viszont a sziget maga egyszerűen tömény gyönyör: tenger-, és óceánpartok, fehér, fekete, arany homokos strandok, aktív vulkánok (az egyik utoljára 1964-ben tört ki), rengeteg teraszos rizsültetvény, őserdők, ősfás kertek, hindu templomok, és még napestig lehetne sorolni a csodákat. Balin még a legfinnyásabbak is megtalálják a maguk számítását…

.

Mi a Mount Bromotól egy 12 órás buszúttal jutottunk el Balira, meggyötörve, és azonnal szembesülve sajnos a helyi taxis hiénákkal. Nyílván egy ilyen tömény turista helyen megtesznek mindent, hogy jól lehúzzák a fehérembert, akit sokszor csak Mr. Money-nak hívnak. Balin különösen rossz ilyen szempontból a helyzet, mert a helyiek megszokták az ausztrál turistákat, akiknek bizony annyira olcsó ez a hely, hogy még ha 3-4-5-10 dollárral is ejtik át őket, pont lesz@rják. Nekünk viszont nem, úgyhogy lépten nyomon észnél kellett lennünk, mert nagyon rafkók…

Az első napi szállásunk nem volt éppen makulátlan a Legian beach-en, sötét, ablaktalan és hangulattalan viszont a fürdő teteje félig nyitott volt. Miután szakadt az eső, egy éjjeli toalett használat során, konkrétan Andi egy pisilés során bőrig ázott az esőben. Másnap gyorsban kerestünk is egy másik szállást, amit viszont hamar nagyon megkedveltünk, köszönhetően a barátságos árának, a belső medencéjének, a tiszta szobájának és az árban benne levő reggelijének (Tanah Lot Legian). Szerencsére még pont nem volt szezon az érkezésünkkor, így tudtunk jó árat kialkudni náluk (200.000 Rupia, azaz 20 USD) júliusban az Ausztrálok megérkezésekor azért jóval többe kerül egy ilyen szállás…

Balira azzal a tervvel érkeztünk, hogy majd még tovább megyünk az attól keletre levő Lombok szigetére, esetleg megpróbálunk elmenni Komodo-ra is gyíkokat nézni. Végül egyikből sem lett semmi, köszönhetően annak, hogy ahogy teltek a napok, úgy szerettünk bele Baliba, valamint annak is, hogy Komodora eljutni egy kisebb vagyonba került volna. Úgyhogy „kénytelen kelletlen” :) úgy döntöttünk, hogy a következő, egyben utolsó úticélunk (Ausztrália) előtt már csak Balin belül utazgatunk.

Így utólag nagyon jó döntésnek bizonyult. Összesen 12 napot voltunk Balin, de még így is csak egy nagyon kis részét láttuk a különleges látványosságainak.

Mivel több ezer képet készítettünk az ottartózkodásunk alatt („húúúú, ezt a rizsföldet fényképezd le”, „de már több száz rizsföldet lefényképeztünk…”, „nembaj, de ez TÉNYLEG elképesztő, vagy „áááá, ez a majom mennyire aranyos, fényképezzük le”, „az előbb jobbról már lefényképeztük”, „hát akkor most balról is!”., stb, stb.), ezért nagyon nehéz volt kiválogatni a legjobbakat, és még így sem fog 1 blogbejegyzésbe beleférni, csak kettőbe, úgyhogy ebben a bejegyzésben a Bali déli részén látottakat mutatjuk be.

Denpasar:

Bali fővárosa, gyakorlatilag felejtős, általában csak azért kerül meglátogatásra, mert azon keresztül lehet eljutni óriási dugóban Bali nevezetességeihez. Sajnos a forgalom tényleg katasztrofális, autóval esélytelen normálisan haladni, robogóval meg kezdő motorosoknak szinte öngyilkosság. Az év elején még nem mertünk volna bevállalni itt robogózást mi sem, de szerencsére január óta már volt szerencsénk motorozni Vietnamban, Kambodzsában, Indiában, Thaiföldön és Malajziában, úgyhogy már szinte rutinból ment a mindenhova befurakodás, előrenyomulás. A lényeg, hogy ha csak teheti az ember, Denpasar belvárosát el kell kerülni. Képeket sem igen készítettünk ott, inkább arra figyeltünk, hogy túléljük a csiki-csuki robogózást. :)

Kuta és Legian beach:

Bali legfrekventáltabb strandjai, előbb utóbb mindenki eljut ide, minden itt összpontosul. Ennek megfelelően zsúfolt, turistás, nyüzsgő, vibráló, az igazi Balihoz sok köze nincsen. Viszont maga a strand óriási, több kilométernyi gyönyörű homokos óceánpart, amerre csak a szem ellát, ráadásul tökéletes hullámokkal a szörfözéshez. Nem véletlen, hogy ennyire felkapott lett az elmúlt évtizedekben. Kuta beach-en egyébként 2002-ben és 2005-ben nagyon súlyos pokolgépes merényletek történtek, több százan haltak meg, nagyrészt ausztrál turisták. Ez a két robbantás komolyan visszavetette a turizmust egy pár évre, de mára már újra megteltek a szállodák, a bulihelyek és a strandok. Mindennek ellenére érdemes egy pár napot ezen a környéken tölteni, megtapasztalni a boltosok folyamatos „hello Boss”, „come into my shop”-ozásait, a mocskosul bebaszott ausztrál turistákat, a bizbaszokkal kéregető kisgyerekeket, az űberkúl éttermeket, hoteleket. Mindezt azért, hogy utána átmenve Bali más területeire megnyugodhasson az ember, és megláthassa Bali szebbik arcát.

.

.

.

.

.

Rengeteg kézműves üzem, gyár van Denpasar környékén, elképesztő alkotásokkal:

Itt már sok helyen a vizibivalyt felváltotta a traktor: 

.

Ami pedig még elképesztő Balin, az az éttermek, kajapiacok töménytelen mennyisége. Ráadásul nem is akármilyen színvonalon, itt aztán tudják, hogy kell a "nyugati" emberek igényeit kiszolgálni (volt már rá pár évük kitapasztalni...). És a legjobb az egészben, hogy abszolút korrekt, még akár budapesti árak alatt is találni lehet zseniálisan finom ételeket felszolgáló éttermeket.

Ez pl. az első és utolsó japán éttermünk volt az elmúlt 5 hónapban. Esz-mé-let-le-nül finom sushik, mizo levesek és kitudjamégmik. :)

Itt pedig a Bungalow nevű, ausztrál tulajdonos által üzemeltetett tökéletes kávézó Andival. Szerintetek ízlett neki a sütemény? :)

Egy másik környékbeli étterem "szerény" kertdekorációja:

Zoli és Jürgen, a mi német, "személyi" idegenvezetőnk. Jürgen már majd 20 éve Bali-n él, úgyhogy nagyon tudja, hogy hova kell menni egy finom vacsoráért...

Ezt a házat Sulawesi szigetéről (Indonézia) szállították ide, építették újra és lett belőle étterem.

Nagy kedvencünk egyértelműen az egyik helyi kajapiac volt, ide többször is visszatértünk. 800 Ft-ért ollllllyan sült red snapper halat ettünk (rizzsel, salátával, mogyoróval és szósszal!!!), hogy a szomszéd ujjait is majdnem megnyaltuk... :) 

.

A helyi gyerekek folyamatosan ott tobzódtak körülöttünk, nagyon aranyosak voltak.

.

Kedvenc édességünk, készítés közben: Roti Bakar. Konkrétan egy egész szendvicskenyér, 3 szeletre vágva hosszában, a szeletek közé vaj, lekvár, csokireszelék, dióreszelék, sajt(!), stb. kerül, egy olajos sütőlapon megsütik, és voilá, már ehető is a több ezer kalóriás istenifinom édesség... :) imádtuk!

Ilyen például Sanur beach, ami Denpasar délkeleti részén található. Egy röpke délutánt töltöttünk csak itt (mondanunk sem kell, hogy a nyugati részről a keletire való átrobogózás élményekkel és stresszel teli), de minta egy másik ország óceánpartjára csöppentünk volna. Az óceán itt sokkal nyugodtabb, tisztább, jóval kevesebb emberrel a parton. Innen lehet tradicionális hajókat bérelni, és azzal felfedezni a környékbeli szigeteket, vagy csak egy hajókázásra menni. Azt mondják, hogy erre a partra leginkább a kiöregedett szörfösök, vagy letelepedni vágyó külföldiek jönnek, pontosan a kényelmesebb tempó, nyugalmasabb élet miatt.

.

.

.

.

.

Uluwatu:

Uluwatu Bali egyik „védelmi temploma” a sziget délnyugati csücskében, abból a 9-ből, ami a szigeten található. A „feladata” ezeknek a templomoknak, hogy megvédjék a szigetet a rossz szellemektől. A templom területére nem lehet belépni, csak papoknak, vagy „felkent” személyeknek. Igazából a hétköznapi turista számára nem is maga a templom jelenti a nagy élményt, hanem a templomtól délre és északra található kilátópontok, ahonnan észvesztően gyönyörű képeket lehet készíteni a jó érzékkel a tengerbeomló szikla csúcsára épített templomról.

És ami még különlegessé teszi ezt a területet, az a környéken lakó, több mint 300 főből álló majomcsapat. Ráadásul nem is akármilyen majmok ezek, a rengeteg turistának köszönhetően ugyanis elkényeztetettekké és pimasszá váltak az utóbbi évtizedben. Nagyon oda kell figyelni, mit visz magával az ember a templomkertbe, mert pl. ha kaja vagy ital van valakinek a táskájában, azt azonnal kiszagolják, és konkrétan leráncigálják az emberről azt. Külön majom-őrök vannak a területen nagy botokkal és csúzlikkal (nem vicc), hogy ilyen esetben elzavarják a majmokat. Ottlétünkkor is több esetet láttunk, amikor szatyrokból vették ki a kaját, még rágót is vagy a szemüveget lopták le a turistákról. Amikor viszont lenyugodnak, és megpihennek egy-egy helyen, akkor valami zabálnivalóan aranyosak. Nagyjából 2-300 képet csináltunk ott csak a majmokról, amint egymást tisztogatják, vagy éppen játszadoznak.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Uluwatu az egyik legkedveltebb naplemente néző hely Balin, viszont akinek tömegiszonya van, érdemes jóval a naplemente előtt a helyre érkeznie, mivel több száz turistabusz érkezik meg egyszerre, és roppant idegesítővé tud válni pusztán a sétálgatás is a folyamatos emberkerülgetéssel. Mi ennek tükrében elkerültük a naplementét, de szerencsére a templom és környéke a nap többi szakában is gyönyörű. Turisztikai látványosság ide, vagy oda, egyszerűen nem lehet kihagyni ezt a helyet Balin.

.

.

.

.

.

Tanah Lot:

A másik turisztikai mágnes-templom. Ha lehet, még Uluwatu-nál is jobban felkapott, konkrétan akkora parkolót építettek mellé, mint otthon a Hungexpo köré. A bejáratnál nem lehet kikerülni a csilliószámra kitelepült boltosokat, éttermeket. Szinte át kell magát verekednie az embernek rajtuk, és mire kiértünk az őrületből, szinte már el is ment a kedvünk az egésztől. Majd aztán megláttuk azt a kis óceánban álló sziklát, amire a templomot építették, és elfelejtettük az összes addigi kellemetlenséget (valószínűleg a többi 1000-1500 emberrel együtt, akik szintén templomnézőbe jöttek :)). Szintén védelmi templom, szintén nem lehet belépni a legbelső területére, viszont az aljához át lehet gyalogolni a parton. Apály esetén. Amikor mi ott voltunk, épp dagály volt. De sebaj, ez sokakat nem riasztott el attól, hogy így is megpróbáljanak átjutni a vízen. Ezáltal viszont szórakoztató programot nyújtottak nekünk, mivel a hullámok csak jöttek, jöttek, így a vízmagasság a térdig érőtől a nyakig érőig változott, néha másodperceken belül. Sokan sikítással reagáltak arra, hogy hirtelen csatak vizesek lettek, nem mintha ezzel bármit is elérhettek volna. Azért némelyikőjüktől megkérdeztük volna, hogy „vazze, mégis mit vártál???”…

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Hamarosan folytatjuk Bali beszámolónkat... :)