Perhentian Island, Malajzia. A maláj név magyarul azt jelenti "megálló". Ugyanis sokáig pusztán csak kereskedők használták ezt a szigetet egyfajta megállóként, pihenőhelyként a szárazföld felé. Aztán a maláj kormány lassan rájött, hogy bizony a turizmussal ezt is eléggé jól fel lehetne futtatni... Azért nem kell megijedni, a sziget szerencsére megmarad egy gyéren lakott, elsősorban alsó és középkategóriás szállásoknak helyet adó paradicsomnak. Ezen felül Perhentian Malájzia egyik legszebb búvár és snorkeling merülőhelye, kristálytiszta türkiz tengerrel, fehér vagy aranyszínű homokos partokkal és gyönyörű sziklákkal.

Hétfőn hajnalban 9 órás buszút után megérkeztünk Kuala Besutba, ahonnan kis taxihajókkal lehet eljutni Perhentian szigeteire. Két sziget van, a nagy (Besar) és a kicsi (Kecil). A kicsin van egy helyiek által lakott falu, kb 1200 fővel, ami egy muszlim közösség. A faluban van egy iskola, egy klinika, egy rendőrségi épület, néhány étterem és kisbolt és egy mecset. A szigetek többi területét többnyire turisztikai céllal üzemelő szálláshelyek, szórakozóhelyek, éttermek és búvárközpontok lakják be.

Kissé vad volt a tenger a megérkezésünkkor, talán látszik rajtunk?:

.

.

.

.

Andi tavaly ezen a szigeten, a faluban dolgozott pár hónapot az Ecoteer (www.ecoteer.com) szervezetnek, mint önkéntes, construction leader pozicióban. A szervezet célja, hogy a helyi közösséget képzések és példamutatás keretében egy hosszú távon fenntartható életformára tanítsák. Azaz többek között angol oktatás folyik, illetve turizmushoz kapcsolódó ötleteket dolgoznak ki az önkéntesek és a helyiek közösen. Emellett pedig rendszeres környezetvédelmi órákat kapnak a gyerekek játékos formában, illetve angol órákon és tengeri snorkeling túrákon vesznek részt, hogy megismerjék a környezetüket illetve megtanulják tisztelni azt. A környezetszennyezés itt is egy égető téma, nehezítve a feladatot azzal, hogy egy szigetről van szó, ahol bizony a logisztika és szemétszállítás is igencsak gyerekcipőben jár. Kalapot emelünk az Ecoteer kitartása, kezdeményezései és az önkéntesek munkája előtt, mert hosszú éveket igénylő, és nagyon komoly kitartást igénylő munka bármi változást elérni egy ennyire elzárt kis közösség megszokott életében. Jelenleg viszont az oktatás és együttműködés látszik az egyetlen útnak a pozitív változásra.

A szigeten meglátogattuk Andi egy barátját (Seh Ling), aki úgy mint tavaly, idén is a projekt-vezetői pozíciót tölti ott be az Ecoteer házban, így szállásunk ez a ház lett pár napra.

A házból a kilátás a falura:

A ház és az önkéntesek:

.

.

A falu "sétálóutcája":

.

A falu "főtere", kiülős-színes-műanyagszékes kávézókkal, éttermekkel:

.

Bal oldalt Seh Ling, mellette jobbra Andi:

Egyik napunkon segítettünk az ecoteer csapatának és az önkénteseknek a délutáni aktivitásban, ami aznapra az eco-snorkel klub volt. A gyerekeket játékos formában tanítottuk a környezetvédelem legfontosabb értékeire, majd közösen megtisztítottunk egy partszakaszt a szeméttől. Sajnos volt dolgunk dögivel, ugyanis az egyik tengeren cövekelő szemétlerakó konténert egy vihar nemrég felborította, így több köbméternyi szemét került a tengerbe, és sodródott ki a partra. Elkeserítő látvány volt: pálmafák, napsütés, türkiz tenger, fehér homok… és több száz teli fekete szemeteszsák. Brutál.

.

.

.

.

Cookie Monster ott segít, ahol tud!:

.

.

Az említett szemetes partszakasz. Ezt elhiszitek? :(

Mindenesetre mi megtettük, amit megtudtunk, összegyűjtöttünk rengeteg ilyen szemeteszsákot. A munka után pedig snorkelingeztük egyet a gyerekekkel, szintén megtanítva őket hogyan mozogjanak a tengerben, mire figyeljenek, miket láthatnak. Fontos pl, hogy sekély vízben ne használjanak békatalpat, mert megrongálhatják a korallokat, illetve meg kell tanulják a mentőmellény használatát, hisz furcsamód a többség nem tud úszni. (Ez általános jelenség Ázsiában).

Egyik éjjel hárman Seh Linggel elmentünk egy úgynevezett "turtle patrol"-ra. Egy teknősök által gyakran használt fészekrakó partszakaszt figyeltünk és védtünk, ugyanis a teknőstojás értékesítés egy jól fizető üzlet a mai napig a helyiek között. Általános, országos törvény a tiltásról még nem született Malajziában, de szerencsére vannak tengeri nemzeti parkok, akiknek hatalmukban áll rendelkezéseket hozni és betartatni. Itt Perhentianon már megtörtént a teknőstojás gyűjtésének és evésének tiltása, ezzel együtt sajnos továbbra is rengeteg tolvaj lopja a frissen lerakott tojásokat és adják el 4-5 ringiért (320-400 Ft) darabját. Mivel egy fészek kb 90-120 tojásból áll, egy-egy fészek megtalálása és ellopása jelentős összeg a tolvajnak.

Néhány érdekes (és szomorú) adat a teknősökről. A világon mintegy 7 faj létezik, ebből 4 található meg Malajziában. Az elmúlt 50 évben (fajtól függően) átlagosan 80-90%-kal csökkent a létszámuk. Ma már csupán 10.000-ből egy éri meg az ivarérett kort, azaz a 25 évet. Néhány évtizeddel ezelőtt még 1000-ből egy volt az arány. Ez az elkeserítő adat leginkább az ember kitartó „áldásos” tevékenységeinek „köszönhető”, mint környezetszennyezés, tenger szennyezés, túl sok motoros hajó és a gombamód szaporodó zajos, fényes, fejlett tengerparti nyaralóhelyek, amik egyre kevesebb nyugodt helyet kínálnak a teknősöknek fészekrakásra.

Visszatérve a „turtle patrol”-ra, az egész éjjelt egy gyékényen a tengerparton töltöttük. Mivel éppen újhold volt, tökéletesen lehetett látni a csillagokat az égen, ebből kifolyólag viszont semmi egyebet, azaz például a lekapcsolt motorral a tenger felől érkező tolvajokat sem nagyon. Emiatt kb. óránként kellett egy oda-vissza sétát tartani a parton, hogy észrevegyük, vagy adott esetben elriasszuk a tojástolvajokat, plusz az esetlegesen tojást rakni érkező teknősöket. Annyira sötét volt, hogy az első teknős konkrétan 3-4 méterre a gyékényünk mellett jött ki a partra tojásokat rakni, és csak azt vettük észre, hogy mögöttünk valami éppen zajt csap. És ez még csak a kezdet volt, az este folyamán másik 6 teknős jött ki a partra, amiből aztán végül összesen 3 rakott fészket. A többi meggondolta magát vagy nem talált megfelelő terepet. Általában árnyékos helyre, fa alatt ássák ki nagy alapossággal a fészkeket. A partszakasz, ahol őrködtünk nehéz terep volt, mert sziklás, és sok fagyökérzet szövi át a talajt, így gyakran eltántorodnak a fészekrakástól a tekik és optimálisabb felületet keresnek. Érdekes info még az, hogy a levegő éppen aktuális hőmérséklete határozza meg a születendő utódok nemét. Általánosságban elmondható, hogy 30 fok alatt fiúk, afelett pedig lánykák születnek.

Az éjszakai teknős felvigyázás egyik izgalmas momentuma: :)

Aznap este több tolvaj is körözött a vidéken, akiket sikerült elriasztanunk, így a feladatot, a három fészek védelmével igencsak sikeresnek tekintettük. A hajót, amelyik visszavitt minket a faluba, reggel 8-ra rendeltük, viszont az eső sajnos már 7-kor megérkezett. Így szinte nulla alvással, ázottan, fáradtan ültünk egy fa alatt, és szótlanul néztük, ahogy az eső a tengerbe esik. Eléggé készen voltunk már mire jött a hajó, viszont a természet hazafelé megjutalmazott bennünket egy csodaszép szivárvánnyal, ami egy nagyon lélekemelő élmény volt a sok fáradozás után.

.

Feketén fehéren: :)

.

.

A szigeten az egyik este megtapasztaltuk milyen egy tradicionális maláj vacsora. Az egyik helyi családhoz mentünk sarongba öltözve, tiszteletet adva nekik. A sarong itt is hagyományos viseletnek számít, egy kvázi díszes terítőt tekertünk magunkra szoknyaképpen. A férfaik kockás, a nők pedig virágmintás sarongot viselnek.

Isteni lakomában volt részünk! Az ételt a földön leterített terítőn szolgálták fel a vendéglátók, mi pedig a földön ülve fogyasztottuk el a fogásokat. Kanalat villát csak a kitálalásnál lehet használni, aztán az ételt mindenki a jobb kezével eszi meg. Érdekes élmény, ki gondolná, hogy ennyire nehéz egy szószos rizses ételt kézzel megenni!

.

Éjjel pedig az önkéntesekkel együtt kiszakadva a falu életéből elmentünk a sziget legforgalmasabb strandjára, Long Beachre kicsit mulatozni. Ezen a partszakaszon egymást érik a szállások és bárok, de még pont elviselhető méretben. Nagyon hangulatos hely, este fáklyákkal, zenével, tüzes zsonglőrökkel. Az Ecoteer éppen aktuális önkéntesei 20-28 év közöttiek, ausztráliából, németországból, malajziából és amerikából, elsősorban lányok (egyébként megtudtuk, hogy az önkéntesek 70-80%-a nőnemű, hmmm... :( ). És bizony szeretnek bulizni és inni. Kitalálták, hogy a bulira való bemelegítés egy speciális kártyajátékkal induljon. A szabályok elég egyszerűek voltak: az összes kártyát fejjel lefele letettük az asztalra egymás mellé, majd szépen mindenki húzott egy kártyát. Minden kártyának volt egy jelentése, aktivitása, pl. a 2-esre a húzónak kellett kiválasztania, ki igyon, a Dámára a lányok ittak, a Királyra mindenki, a 10-esre egy szabályt kellett alkotnia a húzónak (pl. „innentől fogva senkinek a keresztneve nem hangozhat el, ha valaki mégis említ egy nevet, természetesen innia kell… :)) Gyakorlatilag borítékolható a berúgás. Mi egy kicsit „csaltunk” a játék során, egyrészt Zoli éppen sikeresen lebetegedett kicsit, Andinak pedig nem volt egyáltalán kedve lerészegedni, és másnap másnaposan snorkellingezni, majd 9 órát utazni az éjszakai buszon Kuala Lumpurba. Így Zoli egy licsi gyümölcs itallal játszott (nehéz lett volna berugni tőle), Andi pedig 1 db dobozos sörrel. A többiek viszont adtak a jónak rendesen, valami helyi „matróz” rumot ittak (itt Orang Utan-nak hívják), 7Up-pal. Nem keveset, brrr... Úgyhogy 1,5 óra múlva, a 3 kör paklileosztás után bizony rajtunk kívül már senki sem volt szomjas… :) A többiek még táncoltak egy nagyot az egyik lakossági technót játszó tengerparti szórakozóhelyen, mi Andival addig inkább feküdtünk a gyékényen a homokban, és néztük a hullócsillagokat. Ez sem volt éppen rossz szórakozás…

Seh Ling és Andi:

Az utolsó napunkon egy snorkeling túrára maradt időnk a továbbindulás előtt. Fantasztikus, megunhatatlan élmény volt újra a kristálytiszta tengerben lesni a különlegesen gazdag élővilágot. Perhentian szigete pedig különleges snorkeling és búvárlehetőségekkel kecsegtet. Egyrészt a „Turtle bay”-ben szinte mindig lehet egy-két falatozó teknőst látni, a tőle nem messze levő „Shark bay”-ben pedig (minő meglepetés) ártatlan kis szirticápákat. És bizony ezt nekünk is sikerült összehozni, reggel 10-kor még egy tengeri teknőssel úszkáltunk együtt, miközben a teki békésen eszegetett a tengerfenéken, majd 11-kor minden erőnket bedobva próbáltuk tartani a „lépést” egy szirticápával. Ilyet nem sok helyen lehet megtenni a világon, az biztos.

Másrészt a tengerben a látási viszonyok az esetek többségében kitűnőek, mintha egy vizi állat- és növénykertben járnánk, több méterre ellátni és a színek szemet gyönyörködtetőek. Mesés. A fényképek nem képesek visszaadni, ami lent fogadja az embert…

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Az a folt ott egy Cááááááááápaaaaaaa! :) (de csak szirti, nem bánt)

.

Ezután a tökéletes snorkellingezés után még megebédeltünk a faluban a Mama’s place nevű parti kis családi étteremben, ahol a világ legjobb mango shake-e kapható (legalábbis eddigi tapasztalataink alapján… :))

Végül pedig szokás szerint újabb becsomagolás, és irány hajóval a szárazföld, ahol pedig a 9 órás éjszakai busz utunk előtt még elfogyasztottuk eddigi ázsiai utazásunk legjobb tengeri herkentyűs levesét.

Étlap: bruschetta - thing on toast, mi más... :)

.

Ezután felszálltunk a buszra, és elindultunk következő uticélunk felé, Kuala Lumpurba, ahol 2 héten keresztül egy önkéntes munka keretében felújítunk egy házat egy hostellé… Érdekes lesz, az biztos… :)