Onnan folytatjuk történetünket, hogy bár nem egyszerűen, de sikerült felszállnunk a Bangkokba tartó repülőre, majd röpke 3,5 óra múlva már gondtalanul le is szálltunk kedvenc repülőterünkön! Még a csomagjaink is gond nélkül meglettek és ugyan rommá törve, de boldogan taxiztunk thai barátunk, Peach asszisztense felé egy magánkórházba, ahol mindketten dolgoznak. Ugyanis úgy alakult, hogy a mi bangkoki megérkezésünk alatt Peach és Édesanyja éppen egy kelet-közép európai buszúton voltak, sőt, konkrétan éppen Budapesten töltöttek el egy éjszakát. Így tehát nekünk valahogy meg kellett szereznünk Peach lakásának a kulcsát a munkahelyéről, a magánkórházból. A kórház Bangkok legmenőbb környékén van, hipermodern belső kerttel, luxus szálloda hangulattal, francia pékséggel, starbucks-szal, luxusboltokkal az alagsorban. Ilyet még nem nagyon láttunk! Az asszisztens fülig mosollyal megérkezett, majd eltranszferált bennünket Peach házába. Otthon édes otthon…ha nem is a mienk.

A sors keserű fintora, hogy mikor mi mosollyal az arcunkon elhelyezkedtünk a lakásban, megtudtuk, hogy Peach éppen 12 órája vesztegel egy buszon a hóviharban Budapest és Ausztria között az M1-esen. Csak drukkolni tudtunk, hogy ne történjen semmi baj sem velük, sem a hazaiakkal az otthoni helyzet miatt.

Délután Bangkokban is leszakadt az ég, bár azért 35 fokban az eső még mindig sokkal jobb, mint -10 fokban a hózivatar, az egyszer biztos. Így egy ideig kimozdulni sem tudtunk a házból, de legalább aludtunk picit, majd este farkas éhesen elsétáltunk vacsorázni. A könnyünk is majd kicsordult. Szépen gondozott kertben kis lampionok fényében előre lehűtött pohárban gyöngyöző Singha sör, friss kisrákos phad thai, morning glory (top kedvenc fokhagymás párolt zöldségünk), sült spring roll és sült banán desszertnek volt a felhozatal. Nagyon vágytunk már újra a thai ízekre, egyszerűen továbbra is a thai konyha számunkra az egyik legjobb a világon. Mindig roppanósan friss zöldségek, friss húsok és isteni tengeri ketyerék különféle ízes fűszerekkel, szószokkal elkészítve (na persze ízlések és pofonok, itt most a mi ízlésünkről beszélünk…).

Szombaton megjártuk újra a Chatuchak piacot (más néven JJ market), ami a világ legnagyobb alapterületű nyitott piaca, mintegy 27 hektár területen. Itt ugye jártunk legutóbb is, de pár dolgot be kellett szereznünk, így útra keltünk újra. Ez alkalommal is nagyon élveztünk a bolyongást a boltosok kedvességét, az utca zaját, a tiszta környezetet, isteni illatú kajákat és a mosolygó arcokat. Nagyon sok mára világmárkává avanzsált kis márka kezdte itt a pályafutását.

Gyakorlatilag a piacolás után nagyon lazára vettük a napokat, jól esett 1,5 hónap India után megpihenni egy kicsit kényelemben, nyugalomban, békességben. Erre tökéletesen megfelelt számunkra Bangkok és Peach lakása.

Talán egy momentumot érdemes kifejtenünk még bangkoki tartózkodásunkból, mégpedig a bürokráciával folytatott küzdelmünket, amely egy teljes napunkat felemésztette.

Röviden: magyar állampolgárként 30 napos tartózkodásig nem kell vízumot kérni Thaiföldre, így mikor év elején eljöttünk otthonról, nem is igényeltük azt meg, mivel akkor még nagyjából fogalmunk sem volt, hogy mikor hol mennyit leszünk. Mostanra azonban már kiszámoltuk, hogy a kambodzsai kiruccanásunk után több mint 30 napot szeretnénk majd Thaiföldön tölteni, amiből 11 nap egy meditációs elvonulás. Ráadásul mivel nem repülővel, hanem szárazföldön szerettünk volna Kambodzsából visszaérkezni Thaiföldre, ezért még az eredeti 30 napos vízummentesség is lecsökkent volna 15 napra. Sebaj, gondoltuk akkor majd kérünk egy 60 napos vízumot a bangkoki magyar nagykövetségen. Na persze.

A hétfői napunk dióhéjban: bangkoki magyar nagykövetségre el, ott továbbirányítottak minket a kormányzati negyedbe, ami a világ végén van, kijutni oda egy kisebb túra. Kormányzati negyed hipermodern (ott sikerült megvalósítani a minisztériumok egy helyre történő költöztetését, ráadásul egy fantasztikus épületet szenteltek neki), kis kolbászolás után meglett, hogy hol is kell sorban állni. Azonban gyorsan el is akadtunk a következő tisztviselőn, aki miután meghallgatta a mondandónkat, hamar kijelentette, hogy bizony Thaiföldön vízumot nem igényelhetünk, azt bizony egy másik országban levő thai nagykövetségen tehetjük csak meg. Hoppá, erre nem számítottunk. Úgyhogy némi tanakodás után azt találtuk ki, hogy kambodzsai megérkezésünk után egyből a thai nagykövetségen kezdjük az utunkat, és ott megigényeljük a vízumunkat.

.

.

Rövidre zárva bangkoki élményeinket, sok pihenés, kellemes vásárolgatások, óriási zabálások és némi bürokratikus útvesztő után azon kaptuk magunkat, hogy újra egy repülőtéren vagyunk, és éppen szállunk fel a repülőre, hogy elrepüljünk Kambodzsa fővárosába, Phnom Penh-be.

Hamarosan folytatjuk… :)