Kezdjük Siem Reap-pel. Kambodzsa elsődleges turisztikai városa, valószínűleg több külföldi fordul meg itt, mint a fővárosban, Phnom Penh-ben. Az ok: a világ egyik csodájaként számon tartott méltán népszerű Angor Wat templomegyüttes közelsége. Gyakorlatilag Siem Reap a kiszolgáló intézménye a milliószámra érkező turistáknak (tavaly kb. 3 millióan). Ennek megfelelően brutálisan turistás város, a belvárosi piac negyedben esténként néhány utcát lezárnak és ezek olyanná válnak, mint pl. a siófoki Petőfi sétány. Ettől függetlenül van egy egyedi hangulata a városnak, jókat lehet mászkálni, lődörögni, helyi ételeket vacsorázni (azért a thai-ok sokkal jobban főznek), negyedórás lábmasszázsra beülni 1 dollárért (!) vagy akár egy friss „mixed fruite juice” mellett bámulni a hömpölygő turistákat. Természetesen itt is tömegszámra vannak kéregetők, leszólítgató tuk-tukosok, „másszááááá”-t (massage), „káminszááááj”-dot (come inside) kiabáló masszőrök, boltosok, viszont jóval kevésbé agresszívek, mint akár Thaiföldön pl. Pattaya-n vagy Phuketen.

.

.

.

Még egy érdekesség Siem Reap-ről: a város nevének a jelentése: a Sziámok Legyőzése, azaz a Thai-ok legyőzése. Egy ilyen nevet adni az ország legfontosabb városának, azt gondoljuk eléggé megmutatja, hogy milyen „jószomszédi viszonyt” ápol egymással a két nép, a kambodzsaiak és a thai-ok. Ez majd később a határátkelésnél láthatóvá is válik…

Siem Reap-be érkezésünkkor már „elvileg” volt szállásfoglalásunk, gyakorlatilag mégsem, viszont szabad szobája szerencsére volt a hotelnek. Eredetileg mind a 4 Siem Reap-ben töltött éjszakát ugyanebben a szállodában szerettünk volna eltölteni (Mandalay Inn). Azonban az első éjszakán tapasztalt gatyarepesztő melegtől fél óránként csatakvizesen ébredtünk, és alig bírtunk visszaaludni. Reggel 6-kor pedig elég megdöbbentő és fülsértő élmény volt arra kelni, hogy közvetlenül az ablakunk mellett épülő másik szálloda tetején, iszonyatos zajjal kopácsoló munkások valószínűleg már jól kiröhögték magukat rajtunk, ahogy meztelenül fekszünk az ágyunkban, hisz a melegben semmi ruhát nem bírtunk elviselni magunkon (már sötétben érkeztünk a szállodába, így nem láttuk, hogy mi van az ablakunk másik oldalán). Na egyértelmű volt, hogy itt másnap sem lesz jobb, így költöztünk. Szerencsére a város dugig van olcsó szállásokkal, nekünk 5 métert kellett mennünk, konkrétan az út másik oldalára, hogy egy másik szállást tudjunk foglalni. Az előző esti tapasztalatok és az időjáráselőrejelzés által mondott 38 fok miatt úgy döntöttünk, hogy szakítunk azzal a szokásunkkal, hogy költségtakarékosságból nem légkondicionált szobákat foglalunk. Itt nem volt mese, kiperkáltuk a napi 15 dollárt az egyébként szuperjó, tágas légkondis szobáért. Jó döntés volt, így legalább esténként ki tudtuk pihenni a napközben szerzett napszúrásokat a 37-39 fokokban.

A napjaink kb. ugyanazon mederben teltek. Első nap leintettünk egy szimpatikus tuktukos figurát, akivel elkezdtük körbejárni a templomokat. Onnantól minden reggel jött értünk, egész nap vitt minket egyik helyről a másikra, mindenhol kiszálltunk, végigsétáltuk a romokat, mentünk tovább.

A belépő tekintetében két verzió van, egy napos, aminek semmi értelme, illetve a 3 napos, ami 40 dollár per fő. Elsőre mi is nehezen képzeltük el, hogy akarunk majd három napig romokat nézni, de tényleg csodálatos és így nem kellett rohanni sehova. Egyébként így sem láttunk mindent, csak a legjelentősebbeket, de nem is törekedtünk 100%-ra.  Mivel Angkor templom együttesei több 10 négyzetkilométeres területen helyezkednek el, ezért a tuktukos megoldás a lehető legjobb. Egyedül akár motoros is bérelhető, mint utas, de a motorbérlés elvileg itt sem megengedett külföldiek számára. A tuktukusok általában 12-15 dollárt kérnek az egész napi furikázásért. Amikor már a hátunk közepén is Wat-ok jöttek ki, akkor visszavitettük magunkat a szállásra, tusolás, kipurcanás, este vacsorára begyaloglás a városközpontba, végül alvás. Ennyi, mindezt 3 napon keresztül.

Ha már tuktuk. Ázsiában már megszokhattuk, hogy mindenhol a tuktuk/riksa a lehető legjobb közlekedési eszköz a városokban való mászkálásokhoz. Azonban most már láthattuk, hogy mennyire mást-mást jelentenek az egyes ázsiai országokban a tuktukok/riksák. Kambodzsában például nem lacafacáznak: adva van egy 125-ös szimpla robogó, aminek az ülésének a hátsó részére rászerelnek egy utánfutó akasztót, majd fognak egy hintó formájú felturbózott kétkerekű utánfutót, és ráakasztják a kismotorra. Ebből adódóan nem egy szuperstabil szerkezetről beszélünk, ráadásul szegény kismotor szenved is a szerkezet alatt rendesen, az átlagsebesség ezeken a hintókon kb. 20 km/óra. Így viszont sosem volt halálfélelmünk az utazások során, mint pl. Thaiföldön, vagy leginkább Indiában a kb. 60 km/órával centizgető ezerrel dudáló kormányrángató kátyú-tehén-ember-motor-kerülgető autoriksákon.

.

Na de beszéljünk mostmár a lényegről, az Angkor Wat templomegyüttesről. Valószínűleg már mindenki látott életében legalább 1 olyan ikonikus képet Angkor Watról, amin hatalmas ágas-bogas fákkal benőtt templom látható. Bennünk is ezek a képek éltek élénken, amikor eldöntöttük, hogy eljövünk Kambodzsába. Aztán kiderült, hogy gyakorlatilag a huszon-harminc templomból háromnál négynél láthatóak ezek az óriás fával benőtt falak, a többi templomnál vagy leomlottak a falak az évszázadok alatt, vagy azóta már restaurálták azokat. Érdekes módon számunkra a névadó, egyben a legnagyobb Angkor Wat templom volt a legkevésbé érdekes, és inkább a tipikus turistaútvonalakból kieső kisebb, romosabb, viszont elképesztően nyugis templomok tetszettek. Lenyűgöző látvány, ahogy a természet visszavette ami az övé. Sokszor időutazás-gondolatokban merültünk el, vajon milyen is lehetett ez a mára kihalt tér nyüzsgőn, élet telien. Az összes templom kb. háromnegyedét sikerült a 3 teljes nap alatt végignéznünk, és őszintén szólva elég is volt hirtelen, annyira intenzív, hogy be lehet sokallni a templomoktól. Viszont 3 napra tényleg szükség van arra, hogy a legszebb templomokat kényelmesen végigjárja az ember.

Innentől fogva legyenek inkább a képek a főszereplők, egy-egy rövid bemutatkozó szöveggel kiegészítve.

Angkor Wat. A névadó. Az óriási. A központi. A szíve csücske az egész helynek. Az 1100-as években építették, még hindu központi templomként. Aztán az évszázadok múlásával az újabb uralkodók buddhista vallásának köszönhetően a hindu szobrok egy részét leváltották Buddha szobrokkal. Ez a templom gyakorlatilag sosem volt elhagyatva, itt szinte megállás nélkül mind a mai napig folytak és folynak szertartások, vallási ceremóniák. Tényleg óriási, tényleg gyönyörű, viszont mivel az összes turista ide érkezik, ezért nagyon illúzióromboló tud lenni, mivel nagyon nehéz elmerülni a hely varázsába, vagy akár egy olyan fényképet készíteni, amin nincs senki. Nyílván kötelező eleme a templomcsoport meglátogatásának, viszont mi talán ezt kedveltük a legkevésbé, a kisebb, eldugottabb templomokat preferáltuk.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

A harmadik reggelünkön viszont úgy kezdtük a napot, hogy napfelkeltére mentünk oda, másik kb. 1000 emberrel. Giccses is, meg elcsépelt Angkor Wat napfelkeltekor, de mégis kihagyhatatlan… :)

.

.

.

.

.

Ta Prohm. A kedvencünk. Itt játszódott a Tomb Raider pár jelenete is, nem véletlenül. No nem emiatt volt a kedvencünk. Ahogy a természet visszavette uralmát a templomok és a falak fölött, az egyszerűen leírhatatlan. A 12. században épült, már buddhista befolyás alatt. Aztán valahogy az évszázadok múlásával elvesztette központi szerepét, amit a természet szépen ki is használt, és elkezdte visszahódítani a területet. 

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Ez volt az első rész, és hogy ne sokalljatok be a templomoktól, egy újabb bejegyzésben hamarosan folytatjuk a többi Angkor templom képeivel...