Onnan folytatjuk történetünket, hogy bár nem egyszerűen, de sikerült felszállnunk a Bangkokba tartó repülőre, majd röpke 3,5 óra múlva már gondtalanul le is szálltunk kedvenc repülőterünkön! Még a csomagjaink is gond nélkül meglettek és ugyan rommá törve, de boldogan taxiztunk thai barátunk, Peach asszisztense felé egy magánkórházba, ahol mindketten dolgoznak. Ugyanis úgy alakult, hogy a mi bangkoki megérkezésünk alatt Peach és Édesanyja éppen egy kelet-közép európai buszúton voltak, sőt, konkrétan éppen Budapesten töltöttek el egy éjszakát. Így tehát nekünk valahogy meg kellett szereznünk Peach lakásának a kulcsát a munkahelyéről, a magánkórházból. A kórház Bangkok legmenőbb környékén van, hipermodern belső kerttel, luxus szálloda hangulattal, francia pékséggel, starbucks-szal, luxusboltokkal az alagsorban. Ilyet még nem nagyon láttunk! Az asszisztens fülig mosollyal megérkezett, majd eltranszferált bennünket Peach házába. Otthon édes otthon…ha nem is a mienk.
A sors keserű fintora, hogy mikor mi mosollyal az arcunkon elhelyezkedtünk a lakásban, megtudtuk, hogy Peach éppen 12 órája vesztegel egy buszon a hóviharban Budapest és Ausztria között az M1-esen. Csak drukkolni tudtunk, hogy ne történjen semmi baj sem velük, sem a hazaiakkal az otthoni helyzet miatt.
Délután Bangkokban is leszakadt az ég, bár azért 35 fokban az eső még mindig sokkal jobb, mint -10 fokban a hózivatar, az egyszer biztos. Így egy ideig kimozdulni sem tudtunk a házból, de legalább aludtunk picit, majd este farkas éhesen elsétáltunk vacsorázni. A könnyünk is majd kicsordult. Szépen gondozott kertben kis lampionok fényében előre lehűtött pohárban gyöngyöző Singha sör, friss kisrákos phad thai, morning glory (top kedvenc fokhagymás párolt zöldségünk), sült spring roll és sült banán desszertnek volt a felhozatal. Nagyon vágytunk már újra a thai ízekre, egyszerűen továbbra is a thai konyha számunkra az egyik legjobb a világon. Mindig roppanósan friss zöldségek, friss húsok és isteni tengeri ketyerék különféle ízes fűszerekkel, szószokkal elkészítve (na persze ízlések és pofonok, itt most a mi ízlésünkről beszélünk…).